Gasztrobloggerek

Magyarországon számos olyan honlap van, amelyet naponta több tízezer ember olvas, hozzászólások tucatjait generálja, szerzőiket mégis csak az írott szavaikon és receptjeiken keresztül ismerjük. A műsorban bemutatjuk, kik ők, hogyan élnek, hogyan főznek. Elsétálunk velük a piacra, körülnézünk a konyhájukban, de van, akinek még a szülei is mesélnek arról, milyen gyerekkora volt riportalanyunknak. Szerencsére azért a „nagy emberek papucsban” jellegű részek hiányoznak, ezen a téren a készítők önmérsékletet tanúsítottak.

Olyan pillanatok részesei lehetünk viszont, mint például a Tejutazás című blog szerzőjének jógaórája, ahol azt is megtudhatjuk, hogy a blogger célja az embereken való segítés. Szerencsére ezt már a beavatottak félmosolyával nyugtázzuk, hiszen addigra már világos, hogy a blog létrejöttének oka a szerző laktózérzékenysége, innen pedig már csak egy ugrásnyira vannak a laktózérzékenyeknek szóló receptek.

Egészen más Mautner Zsófi, a Chili&Vanília szerzőjének attitűdje. Egész lényéből árad valami nőies hedonizmus, minden mondatából süt az élet szeretete és élvezete. A főzés és a receptek, mint elmondja, egyszer csak átvették az irányítást nemcsak diplomata karrierje, hanem egész élete fölött, és ezt ő egyáltalán nem bánja. Hagyta magát sodródni, hagyta, hogy kiforrjanak maguktól a dolgok, és blogjának, illetve még inkább személyiségének népszerűsége azt mutatja, minden jó úgy, ahogy történt. Zsófi lelkesültségét és szakmai körökben való elismertségét jól példázza az egyik legmenőbb magyar séffel, Segal Viktorral való konyhai jelenete, amikor Viktor szakácskönyvének megjelenését készítik elő.

Az igazán hardcore gasztroblograjongóknak tehát nincs okuk búslakodásra, reményteli várakozásra viszont annál inkább, hiszen az eddig említetteken túl Péter Anna, a Malackaraj szerzője is csicsereg egy fejezetben, de Fűszeres Eszterrel is megismerkedhetnek – a többi név maradjon meglepetés.