Nigella visszatér
szerző: TV Paprika MagazinBiztosak lehetnek benne, hogy Nigella visszatérése a képernyőre a férfinézőknél heves szívdobogást okoz majd, és a nőneműeket sem hagyja majd hidegen.
Hozzászólok
Cikk nyomtatásaÉrtékeld a cikket!
Márciusban Nigella Lawson eddig még nem vetített sorozatával kedveskedik nézőinek a TV Paprika. Nigella ezúttal különböző alapszíneken keresztül hív kalandozásra, természetesen nem a Tűzföldre, hanem a közeli konyhába, ahogyan azt tőle már hosszú éveken keresztül megszoktuk. A közeli konyha kifejezést érthetjük szó szerint is, a helyszín ugyanis saját házának konyhája, amely egy viszonylag tágas helyiség, nagy ablakokkal és tiszta, fehér falakkal. A konyhából átjáró vezet egykis kőkerítéssel körülvett kertbe, amely valójában szinte már ligetszerűség. Mindenesetre remek hely, amely arra is alkalmas, hogy Nigellaa frissen elkészített ételeket a kinti tölgyfa asztalnál kóstolja meg, olyankor pedig, ha a sors úgy hozza, hogy grillételt kell készítenie, nem rest beizzítani a kerti grillsütőt.
A színek persze csak ürügyként szolgálnak a különböző ételek felvezetésére, a Sárga című epizód például, nem fogják kitalálni, citrommal készült ételeket mutat be, a pirosról pedig Nigellának, milyen hihetetlen, a csili jut eszébe. Egy rendes, egykor volt kolonialista birodalom polgárától, mint amilyen Nigella is, ez persze nem meglepő, de amikor zokniban eltipeg az operatőrrel a spájzig, ahol a különböző csilikészítményeit tartja, az azért mindent elhelyez a Mengyelejev-féle periódusosrendszerben. Ha már ott vannak, be is mutatja, mit rejtenek a polcokon a kis üvegek. A magyar nézőknek szívet melengető lesz, amikor az Indonéziában használatos Sambal Oelekről elmeséli, hogy tulajdonképpen csípőspaprika-püré egy kis sóval. Ami, lássuk be, ismerős valahonnan. Hogyan mondhatják indonézül, hogy Erős Pista?
Nigellát nemcsak otthonában láthatjuk, bár ha csak ebből állna a műsor, már azzal is megelégedhetnénk, ezért már csak hab a tortán, amikor a közeli városrész fontosabb élelmiszerboltjait is bejárjuk vele. Pillantásaink biztosan nem lesznek irigység nélküliek, amikor egy halashoz betérve méretes tarisznyarákokat gusztál barna szemeivel. Persze nem mintha a rákokat irigyelnénk, Nigellát viszont annál inkább, mert bátran megkéri a pult túloldalán álló férfit, ugyan bontaná már ki a páncélból a finom fehér húst, mert a rákszószos tésztájához abban a formában jobban megfelel. Az eladó pedig szemrebbenés nélkül bontja a rákot alkotórészeire.
Azt Nigella már csak hazafelé sétálva meséli el, hogy egyik fontos vezérelve ez: a piszkos vagy nekünk terhes előkészületeket végeztessük el mással, ha tudjuk. A hentest merjük megkérni, csontozza ki nekünk a húst, a halas filézzen és pikkelyezzen, mert így nekünk már tényleg csak azok a munkafázisok jutnak, melyekben örömünket leljük főzés közben. Ha elsőre nem is tűnik túl eredetinek a gondolatmenet, mindenesetre megfontolandó. Lehet, hogy jobb ízű lesz az étel, ha készítésekor megkíméljük magunkat a nem túl testhezálló munkafolyamatoktól. A sorozat készítőinek természetesen nem róhatjuk fel hibául, hogy néhány munkafázis bemutatásán elegánsan átugranak, az oldalas kétórás sütését lehetetlen valós időben mutatni, még Nigella igéző szemei sem segítenének benne.
Helyette szép, szándékosan defókuszált képeket kapunk – kimondottan helyes, amikor a fókuszpuller életlenné teszi a báránysültbe harapó Nigella arcát, mintha kicsit szégyenlős lenne a kisasszony. És lehet, hogy tényleg az, vagy nem tartja már annyira szexinek a falatozását, mert gyakran azon kapjuk, hogy diszkréten elfordul a kamerától. Nem úgy, mint régen, amikor még a fakanalat is igéző pillantással nyalta le. Viszont bátran mesél szénhidrátmentes diétájáról, amelyet persze a kedvünkért bármikor felfüggeszt egy pillanatra. Vagy egy hétre.
Nigella receptjei a szokásos vonalon mozognak, egyszerű és remek ételek, amelyek gyakran hordoznak magukban egy kis egzotikumot vagy egzotikus hozzávalót. Citromoscsirke, kínai sült oldalas, ananásznyárs kókuszlikőrös csokimártogatóssal, vagy éppen báránygerinc piknikezéshez – egyik sem áll távol tőle. A mentás frissítő készítésekor arról mesél, hogy végig A nagy Gatsby című könyv lebegett lelki szemei előtt, mert kamaszkori olvasmányélményében annyira plasztikusan írták le a mentás julepet, hogy azóta is ez ugrik be neki, ha mentáról hall.
A mentás julep Nigellának alapkészségszinten megy, de a néző is megtanulhatja, mi az, ha eddig még nem volt egészen világos számára. Igazi és hiteles pillanatok ezek, ilyenkor Nigella a saját élményeiről mesél, és az élményeit, pontosabban az emlékeit keresi vagy építi be az ételeibe. A vasárnapi csirkesült maradékából mangós csirkesalátát készít, miközben arról mesél, nagymamája ehhez mindig mangócsatnit készített. Már belegondolni is fantasztikus, hogy arrafelé a nagyi fejből csinált egy mangócsatnit! Nekünk ugyan nem voltak gyarmataink az Indiai-óceánnál, de Nigella műsorának köszönhetően ilyenkor nekünk is eszünkbe juthatnak nagyijaink, és a mákos guba készítése kapcsán felhalmozott tudásanyag.
