Alapozás

Nagyanyámmal ellentétben én csak azóta tudok (többé-kevésbé) főzni, amióta egyszer közös családi ajándékként és nagy gasztrobefektetésként kaptam egy edénykészletet, amelyikbe nem ragad bele semmi.

- Mit szólsz, milyen volt idén a tavasz? - Nem tudom, épp moziban voltam - szól egy néhány éves vicc az évszakok mostanában tapasztalható kiszámíthatatlanságáról.

A hüvelyesek valódi kétszikűek, hasznos növények, a vetésforgó nem is működne nélkülük. De elsődlegesen nem ezért szeretjük őket annyira, hanem azért, mert sok fehérjét, B-vitamint, vasat, káliumot, kalciumot, magnéziumot, foszfort és lecitint tartalmaznak, ráadásul magas a rosttartalmuk, tehát az emésztést is segítik.

Úgy 1991-et írhattunk, mikor anyám két hatalmas csomagot talált a karácsonyfa alatt. Az egyik egy szagelszívó volt, a másik egy fritőz. Nagy szó volt ez akkoriban, mégsem örült túlságosan. Persze nem azért, mert már tudta, hogy úgysem fogja használni, hanem azért, mert nem szeret olyan ajándékot kapni, amivel aztán dolgoznia kell. Na igen, ebben van valami. Igaz, a fritőz ígérete szerint megkönynyíti a konyhai munkát, úgyhogy pont a háziasszony örömét szolgálja, de azért mindannyian tudjuk, az ősi típusok nem teljes ítették tökélesen a rájuk kiszabott feladatot.

Késő lett. A mosatlanhalmot holnapra hagyom, a paradicsomos pasta maradványait álmosan a jénaiba kotrom. Mamusz, pulcsi, kabát, jénai, és már csoszogok is ki a veremhez. Az elrugdosott palló alól megcsap a jég hidege.

Hetven kiló húst eszem meg évente. Valószínűleg ön se kevesebbet, ez ugyanis egy átlagos magyar fejadagja. De honnan érkezik az az évi ötvenhárom csirke a tányérba?

Ha február, akkor fánkszezon, gondolhatnánk. Mi azonban úgy döntöttünk, az unásig ismert fánkreceptek helyett megismertetjük az olvasót a fánk eredetével. Hogy a következő történetek közül melyik igaz, annak eldöntését az olvasóra bízzuk. Vigyázat, lehet, hogy egyik sem?

Remek dolog néha más népek fogásaival kísérletezni odahaza, de az egzotikus alapanyagok beszerzése mellett a fura fűszerek használata sem mindig egyszerű.

Az egyik leghétköznapibb, mégis legkedveltebb gyümölcsünk az alma. Felhasználási módja rendkívül sokrétű, hiszen a levesektől kezdve a főételeken át számtalan desszert alkotóeleme lehet.

A húsdaráló pontos eredetét homály fedi. Csak azt tudjuk biztosan, ki találta fel. Karl Friedrich Christian Ludwig Freiherr Drais von Sauerbronn-nak hívták. De nem ezért volt boldogtalan.