A veteményeskert ura

Elöljáróban egy kis személyes kitérő: e sorok írója már közel húsz éve ismeri Lacit, eltöltöttek egy-két vidám percet együtt, ezért tűnhet néhol felszabadultabbnak, személyesebbnek a beszélgetés, nem szimpla udvariatlanság vagy öncélú jófejkedés okán. Rögtön egy kis számonkéréssel indítunk, csak úgy, az alaphang végett.

TV Paprika Magazin: Te, aki részt vettél már igazi, nagy fotóprodukciókban is, igazán tudhatnád, hogy egy esti étterem fényei nem a legalkalmasabbak szép portrék készítésére, mégis esti időpontot adtál. Direkt kihívás fotósunk számára?

Hajas László: Egyszerűen nem nagyon volt időm máskor, így is alig tudtam időpontot találni, tényleg csak a kedvedért szorítottam be ezt a másfél órát valahogy. Kicsit be vagyok táblázva, örülök, ha a családomra jut időm.

TV P. M.: Bár régen találkoztunk, mikor megérkeztél, első gondolatom az volt, szinte semmit sem változtál, talán csak az arcod komolyodott egy kicsit. Az alkatod a régi, nyoma sincs az ilyen korú emberekre már jellemző pocakocskának, sőt. Valami meghökkentő diéta talán?

H. L.: Nem, szimpla sport, heti három alkalommal teniszezem, úgy látszik, ez azért már elég ahhoz, hogy akár még este is ehessek bármit. Na meg a dolgos hétköznapok, reggeltől estig rohanás, vagy ha nem rohanok, akkor az üzletben állok a vendég mellett, ez sem kimondottan a kalória elraktározását segíti elő.

TV P. M.: Jaj, jaj, az ollócsattogásból mindjárt levezeted a járulékos, ínhüvelyre való gyúrás elméletét, és megsajnálunk!

H. L.: Nevethetsz, de próbáld csak ki, felemeled mindkét karod vállmagasságba, és tartsd csak úgy néhány percig! Rögtön ki is próbálom, a körülöttünk ülők nagy örömére. Kezeim, mint behajlított madárszárnyak, vállmagasságban, mosolyogva nézem Lacit. Aztán fél perc múlva, megérzem, hogy van vállizmom, egy perc múlva azt is tudom, hol tapad le, másfél perc múlva pedig már szívesen cserélnék bárkivel, még a környéken este is büntetgető közterület-felügyelővel is.

TV P. M.: Na jó, elhiszem, csak hadd engedjem le a kezem! Emlékszem, az általánosban a kedvenc fogadások közé tartozott a zsemleevés oldalra kitárt karokkal. Na, ott egy fél zsemlénél nem jutsz tovább, egyszerűen nem tudsz nyelni valahogy az erőlködéstől. Te így, egy fárasztó nap végén tudnál azért választani az étlapról, vagy menthetetlenül szorít a torkod az egész napos fizikai munkától? – szemtelenkedek tovább.

H. L.: Már választottam is, nagyon tetszik a braisingelt borjúpofa polentával, paprikával.

Kóstolás után Laci a séfért kiált. Nem mintha valami baj lenne, csak azt szeretné tudni, mitől ilyen omlós a hús, és a barna mártás titkára is kíváncsi. Bede Robi áll a húsos pályán, ő lesz hát, akit szóra tud bírni. Robi nem sokat szégyenlősködik, azonnal behívja a francia tűzhely mellé. Laci, úgy tűnik tökéletesen megértette a barna mártás elkészítésének metódusát, ki is próbálja, milyen dolgozni egy jól elkészített mártással. Aztán rövid eszmecsere a konfitálás és a braisingelés mibenlétéről, majd zárásként egy „kinek nehezebb a sorsa a munkahelyén” című verseny. Persze mindketten azt sajnálják, milyen nehéz sors jutott osztályrészül a másiknak. Laci a francia tűzhely melletti hőség megpróbáltatásai miatt szánja Robit, Robi pedig őszinte csodálatáról biztosítja Lacit, és ügyességét, bátorságát dicséri, amiért nap mint nap hajat vág. Mert elmélete szerint az elrontott hajat már nem lehet egy kis sóval vagy cukorral megmenteni. Laci csendben mosolyog, elégedetlen vendéget nem is nagyon tud felidézni. Aztán hamar a hátfájásra terelődik a szó, és receptek helyett csontkovácsuk címét cserélik ki. Az asztalhoz visszatalálva egy pohár vörösbor mellett folytatjuk.

TV P. M.: Nem voltál ügyetlen a konyhában, de azért látszik, hogy nem az éltető elemed.

H. L.: Nem nagyon kerülök a közelébe, a feleségem, nem túlzok, mindennap főz. Jó ez így, hullafáradtan nem is szívesen csinálnám, és azt hiszem, amellett, hogy jól csinálja, ez amolyan figyelmesség is a részéről, tudja, hogy napközben sokszor tényleg csak egy szendvicset eszem.

TV P. M.: Étterem-látogatásokra sem futja az időtökből?

H. L.: Oda azért eljutunk, de olyan kevés jó étterembe vetődtünk mostanában, hogy ez igazán nem villanyoz fel. Képzeld, a múltkor limonádét kértem egy helyen, mire azt felelték, nincs. Citrom meg víz, esetleg cukor csak van, nem? – kérdeztem. Aztán képzeld, kihozták a hozzávalóit külön-külön, gondolták, ha annyira akarom, megcsinálom magamnak.

TV P. M.: Furcsa, hogy ezt a sztorit meséled. Ördög Nóri előző interjúnkban pont a limonádét jelölte meg a szolgáltatás színvonalának fokmérőjeként. Ő egyébként konyhatündér, már gyerekkora óta fogékony a sípoló kuktákra. Neked valami gyerekkori ízélmény?

H. L.: Édesanyám remekül főzött, nagymamám pedig sütött, nagyjából ez volt a leosztás a konyhában, én pedig kimondottan csak haszonélvezője voltam a dolognak.

TV P. M.: Moldovásan kérdezve, soha nem csapott meg a sütő illata?

H. L.: Nem jöttem lázba tőle, de ma már van egykét étel, amit a családom szerint is elfogadhatóan csinálok, van, hogy kifejezetten kérik. A spaghetti al oglióm szerintük is verhetetlen, és a bazsalikomos-paradicsomos tésztámból sem marad egy falat sem. Friss paradicsommal és bazsalikommal csinálom, amit előtte szedek a veteményesemből.

TV P. M.: Tényleg saját kiskerted van? Félig földbe ásott Taurus gumikkal elkerítve, a karók végén meg félbevágott ásványvizes palackokkal?

H. L.: Azért nem egészen ilyen, a kultúrált szórakozás híve vagyok, a saját házunk kertjében kijelöltem egy kis részt, az a veteményes, ahol kertészkedem. De ott aztán igyekszem mindent szakszerűen csinálni. A családom már csak nevet, mikor barkácsáruházakban a falécekben én már csak paradicsomkarót látok, vagy a metszőolló kínálatot vizsgálom.

TV P. M.: A családodnak elég, ami megterem, vagy kerültél már túltermelési válságba?

H. L.: Nem állítom, hogy mindig ura vagyok a mennyiségnek, a rucola nagyon meg tud indulni, bazsalikomból pedig annyi van, hogy a fiam, Dávid már felajánlotta, szívesen megy és eladja. Jól nézne ki tízévesen egy őstermelői igazolvánnyal, ahogy csomagtartóból fűszernövényt árul, nem?

TV P. M.: Azért nézz utána a gyerekmunkának a Btk.-ban! A bazsalikomos-paradicsomos spagettid receptje szerintem másokat is érdekelne, megosztanád velünk a titkát, ha van ilyen?

H. L.: Mint ahogy mondtam, egyszerűen a friss alapanyag a lelke. A friss, vegyszer nélküli paradicsom és a frissen szakajtott bazsalikom utolérhetetlen. A család elégedett tekintete apa főztje után pedig már csak ráadás. Köszönjük a Pastrami Étterem segítségét!!