Amit a struccokról feltétlenül tudni kell

Ha leszámítjuk a struccfarm működtetéséhez szükséges megszámlálhatatlan előírást és adminisztrációt, az állat tartása nem túl bonyolult: jól bírja a hideget, és az élelem szempontjából sem különösebben igényes. Bár jobban szereti a növényeket, az ízeltlábúakat és a kisebb gerinceseket, azért ami lemegy a torkán, azzal megpróbálkozik. Most a madarak épp lucerna-vacsijukra várnak.
A strucc egyébként nem egy észlény: az agya kisebb, mint a szeme. Viszont még három kilométerről is kiszúr egy ínycsiklandó fűcsomót, és 70 km/h-val száguld, amíg meg nem szerzi. Ha kell, egyébként egy órán át is tartani tudja a sebességét.

– Na, a Matyi mindjárt táncolni fog – mondja házigazdánk, Szécsi Ernő. És tényleg. A majd 150 kilós állat abbahagyja a méregetésünket, összerogy és nyakcsavargatva legyez a szárnyával. Közelebb lépünk, mire hirtelen felpattan, mindenre elszántan kinyújtózik, és amennyire szerény arcmimikája engedi, fenyegetően bámul. A farm vezetője mosolyog: a Matyi ilyen. Ha idegent lát, nyomban előadja a násztáncát, de ha kell, megvédi a mögüle szemlélődő csaját. Egyébként a násztánc korszaknak lassan vége, ugyanis csupán tavasztól őszig tart. Ebben a szakaszban az állatok naponta többször párzanak, a tojó kétnaponta rakja le 75-160 dekás tojásait.

Szécsi Ernő mesél egy hihetetlen, kétkilós tojásról is. Az megvan vagy negyven tyúktojás. A szavannán, természetes körülmények között a hím és a tojó egymást váltva ülnének a tojásokon a földbe vájt fészekben. Házigazdánk szerint az első afrikai struccfarmon a keltetés feladatát nagy fenekű asszonyok végezték, váltott műszakban. Ma már könnyebb a dolog, a tojások egy keltetőgépbe kerülnek, ahol 36,4 fokon 40 napig fejlődnek. Mikor a fióka kész a kikelésre, szétrúgja a kemény héjú tojást, ami nem kis teljesítmény, hisz ha mi akarjuk feltörni, ahhoz fúróra van szükség.
A tyúkméretű apróságok egy ideig még egy meleg gép gyomrában ülnek, majd átkerülnek a már nyitott, de lámpával melegített vályúba, onnan pedig irány a legkisebb karám, a bölcsi. Apróként a strucc tüneményes jószág, nem elég, hogy fiókatollától olyan a háta, mint egy drótkefe, hogy hátul csíkos, elöl pöttyös a nyaka, de rém bánatosan csipog, ha kiemeljük a társai közül. Ahogy növekszik, úgy kerül egyre nagyobb és nagyobb karámba, majd egyéves korában indul a közeli vágóhídra. A szakértők szerint ilyenkor a legjobb a húsa, pedig a madár természetes körülmények között akár ötven évig is elélhet.

A strucc széleskörűen hasznosítható állat. Bőréből a tárcáktól a cipőkig számtalan terméket, a tojásából pedig ékszert, dísztárgyat készítenek. Egy állat levágásakor körülbelül harminc kiló értékelhető hús keletkezik, az is a lábából és a hátából, ugyanis futómadárként mellhúsa nincs. Húsa vörös, ránézésre olyan, mint a marha, csak sötétebb, íze pedig a vadéhoz hasonló. A strucchús egészséges, zsír- és koleszterintartalma alacsony, vas- és fehérjetartalma magas. Mondjuk nem olcsó. A farmon kilója háromezer, de hentesnél már csak négyezer forint körül juthatunk hozzá.