Celebből is lehet uzsonna

Sákovics Diána írása

A múlt század elején írt magyar háziasszony-bibliákban még szerepelt a két kenyérszelet közé dugott csoki, amit a szerző svájci szokásként azonosít. A háborúval a bizarr divat kikopott, de jött helyette az iskolatej üres zsömlével, mára pedig maradt a szendvics vagy az uzsonnapénz.

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége szerint az az ideális, ha a tízóraiban és az uzsonnában van gabonaféle, tejtermék, gyümölcs és zöldség. Ehhez képest a világ kölykei leginkább az édes katyvaszokat szeretik. Az amerikaiak mogyoróvajas kenyérrel büntetnek, a britek lekvároznak, a franciáknál még fel-felbukkan a csokis szendvics, az argentinok, de még inkább az ausztrálok pedig különösen bizarr feltétekkel kábítják a gyerekeket.

Argentínában népszerű két pirítós közé dulce de lechét kenni, ami cukrozott tejből lassú tűzön főtt, karamellízű massza. A dulce de lechét egyébként egy csomó édességhez használják, nemcsak Argentínában, de Uruguayban is. Akad, aki egyszerűen két szelet sajt közé keni, ami mellesleg nem is rossz alternatíva a szokványos szendvicsre.

Ausztráliában szintén nem kenyérből készítik kedvencüket, a pókszendvicset. A szülők ott két keksz közé vegemitét kennek, majd egy kevés lucernával szórják meg. A vegemite kifejezetten sós, kissé kesernyés élesztőkivonat, állagra hasonlít a sűrű lekvárhoz vagy a mogyoróvajhoz, de színe sötét. Ez az ausztrálok nemzeti étele, és egyesek szerint olyan rossz, hogy csak ők képesek megenni. Mindenesetre az amerikai piacra nem tudtak vele betörni.

Nem bonyolítják túl a tízórai-dolgot a norvégok sem. A matpakke, vagyis az uzsonna tartalma általában két szelet kenyér, feltéttel. Mivel nem használnak vajat, sokszor a kenyerek közé csak furcsán édes barna sajtjuk, esetleg egy kemény ementáli vagy némi lekvár kerül. Aztán mehet is az egész a zsírpapírba. Persze ehhez hozzátartozik, hogy a norvég gyerek ingyen gyümölcsöt kap az iskolában.

Hiába, olajhatalomnak lenni jó. Valószínűleg az afrikai gyerekek is olajfúrótornyokról álmodoznak, hiszen nemhogy anya nem tud elemózsiát csomagolni, de sok országban, például Szenegálban épp azzal tudják bent tartani a gyerekeket az iskolarendszerben, hogy minden nap etetik őket. Főként rizst kapnak, ami otthon évente háromszor ha az asztalra kerül. Azért Dél-Afrikában születnek olyan mázlisták is, akik napközben rágcsálhatnak biltongot, azaz csíkokra vágott szárított, fűszerezett húst. A biltong lényegében bármiből készülhet a marhától a struccig, és az eredetileg holland találmány ma már Amerikát is meghódította, ahol Jerky néven lett népszerű.

Az Egyesült Államokban az elmúlt években komoly kampány indult az iskolai büfék junk food kínálata ellen, de a túlsúlyos többség még mindig nem lépett túl a ketchupban úszó hot dogon. Az ants on a log (hangyák a hasábon) névre hallgató harapnivaló viszont még ennél is ijesztőbb. A mogyoróvajjal töltött zellerszár mazsolával meghintve a kicsik kedvence, de eszik sajtkrémmel, fenyőmaggal vagy csokidarabkákkal is.

Nagy-Britanniában is lassan változik a tízóraihelyzet, bár a britek lényegesen jobb pozícióból indultak az amerikaiaknál. Egy 2003-as felmérésből kiderült, hogy a britek imádják halmozni az élvezeteket. A dobozokban általában fehér kenyér volt sonkával, sajttal vagy csirkével töltve, mellé egy kis zacskó chips és csoki, keksz vagy süti. Előfordult olyan gyerek, aki joghurtot vagy valami sajtos rágnivalót is vitt magával, de gyümölcs vagy zöldség csak a dobozok felében kuporgott. Nem elég, hogy sok dobozban a brit nemzeti étel, az ecetes chips landol, hányózacskó nélkül, de a változatos uzsonnakupacok még csak nem is egészségesek.

A kutatók szerint túl sok állati eredetű zsírt, sok cukrot, sót és kevés zöldséget tartalmaztak. A lesújtó eredmények kreativitásra serkentették a briteket, így ma már pitát vagy tortillát is használnak szendvics helyett. Persze a boldog brit gyereknek még mindig számos apróság van az uzsonnásdobozában, de chips helyett sokszor zöldséghasábokat kapnak mártogatós szószokkal, vagy összevágott sonkát sajt- és ananászdarabokkal, esetleg csirkét szőlővel. Tehát bármit, amit kézzel is lehet csipegetni.

Az ázsiai iskolások a britekhez hasonlóan a változatosságra buknak. India déli részén és Nepálban népszerű a főétkezések közti tiffin, ami gyakran rizs, dál (indiai egytál hüvelyesből), curry vagy zöldség. A tiffint anyu csomagolja, és nemcsak a gyerek, de az apa is ezt eszi a munkahelyén. Érdekes az indiai irodák intézményesített etetési rendszere, ahol hordár szedi össze otthon az uzsisdobozt, szállítja le a dolgozónak, majd az üres tálat, a többi százzal együtt, visszaviszi a háziasszonynak. Az iskolások egyébként tiffin címszó alatt sokszor esznek rizsből vagy fekete lencséből készült palacsintaféleséget vagy pikáns pogácsát. Ezekhez remekül passzolnak a gyümölcsös chutney-k és a zöldséges raguk.

Bár sok szülő kitesz magáért, ha a gyerekéről van szó, a világ legmunkásabb hurcibálnivaló kosztját mégis a japánok produkálják.  A bento tradicionális, egyszemélyes étel, ami általában rizst, húst vagy halat, esetleg főtt vagy marinírozott zöldséget takar. A bento speciális dobozba kerül, ami az eldobható papírtól a kézműves, lakkozott darabig bármi lehet. Rengeteg típusa van, a legegyszerűbb verzióban csak szójás algalapot tekernek a rizs köré, de akad rizses bento pácolt kajszibarackkal, roston lazaccal, tojástekerccsel körítve is. Ez még rendben is lenne, ilyen a japán konyha, de a kyaraben, a gondosan díszített, figurás bento elkészítése mindennap, az már izzasztó feladat.

A kyarabent eredetileg arra találták ki, hogy felkeltse a kisgyerekek érdeklődését az étel iránt, így a rizses falatok a Hello Kitty formától a Szuper Marióig bármilyen alakot ölthetnek, és az sem ritka, hogy valamilyen aktuális celebet jelenítenek meg. Nos, szülők, holnap egy jó Kiszel Tünde formájú lángos uzsonnára?