Elektromos aszaló

Az aszalóban ráadásul semmi technikai érdekesség nincs, nagyjából olyan, mint egy végére állított hajszárító. Alul beszívja a levegőt, amit a ventilátor felnyom a toronyba. Ott a levegő átmegy a sok rácson, majd a fedő három kis nyílásán távozik. Ezen kívül semmi, ami a páratartalmat vagy a levegő forgásirányát, esetleg sebességét befolyásolná.

Egy kis termosztát valószínűleg van benne, mert időnként kikapcsol és bekapcsol, de itt véget is ér a csúcstechnika. Ha levesszük a műanyag tálcákat, megnézhetjük, hol jön be a levegő, ami elég forró, az ujjamat egy idő után el is kezdte égetni. Úgyhogy hoztam a maghőmérőt és beszúrtam, szerencsére nem kapta el a végét a ventilátor: örömmel tudatom a művelt olvasóközönséggel, hogy az aszaló, legalábbis ez a kommersz benyomást keltő Hauser, 70 fokos levegővel dolgozik.

Ha már a hőfokhoz értünk, fontos kérdés, nem egyszerűbb-e a sütőben aszalni. Sajnos nem. A legtöbb sütő nem tud 70 fokot, és még a hőlégkeverősök sem hoznak létre ennyire homogén klímát. Ráadásul egy sütőben nem is tudunk ennyi mindent kipakolni, ha meg csak a meglévő rostélyokat használjuk, ágyúval megyünk verébre, kimondhatatlanul alacsony a hatékonyságunk, szóval sajnos a sütő csak nagyon feltételesen alkalmas aszalásra.

A használati utasítás elsősorban gyümölcsök és zöldségek aszalását ajánlja, aminél vannak sokkal izgalmasabb dolgok is, de róluk később. Először is rakjuk meg a tornyot! A zöldségek közül két fontos szélsőséggel kísérleteztünk. Az egyik a paradicsom, a másik a cékla. Szőlőt aszalni hülyeség, mondhatnánk, elvégre mazsola tényleg minden boltban kapható. A házi aszalt szőlő viszont más. A kisebb szemű bogyók tényleg összesotyvadnak, ahogy egy mazsolának ki kell néznie, de az előírt hatórányi kezelés után még mindig marad bennük egy kis nedvesség, ami meglepően komoly zamatot eredményez. Igazi kuriózum a nagy szemű csemegeszőlő, ami nem „aszik” össze olyan kis „aszott”-ra, mint egy mazsola, viszont olyan fakózöld lesz, mint egy nagy olajbogyó. Nagyszerű kontraszt lehet valami roston sült mellé, mert az íze még akkor is meglep, ha tudjuk, nem olíva: úgy robban a szájban, mint valami aszúeszencia. Az igazán durva, amikor pár szem szőlőt megaszalunk, de hagyunk aszalatlan néhány szemet, az összehasonlítás kedvéért.

A használati utasítás hangsúlyozza, hogy a gépet nem szabad magára hagyni, de ez inkább csak afféle jogi menekülőút a gyártó részére, ha véletlen leégne a ház, az aszaló ugyanis semmi strázsálást nem igényel. Minek szuggerálnánk hat órán át? Ennél még az is eseménydúsabb, ha a fű növekedését figyeljük. Ráadásul tapasztalatunk szerint a szőlőnek 12, a szilvának 18 óra is kell, mire jó lesz. Szilvából természetesen apró szemű beszterceit választunk, hogy beférjen; nem olyan száraz, mint a bolti, de nem is olyan vegyianyag-gyanús, mint az a bolti aszalt szilva, ami nem olyan száraz.

A körültekintő tesztelés során aszaltunk benne kivit is. A végeredmény ehető, és biztosan van olyan szigorú diéta, ami után vagy alatt az ember örülni tud egy szelet rágós, kelletlen aszalt kivinek, egyébként nem igazán ajánlom. A banáncsipsztől se várjunk bolti minőséget, vagy inkább bolti „stílus”-t, hiszen a házi banánnál semmi nem lehet kóserebb, de a banánt ne is alázzuk itt: kell a hely a biltongnak.

Ismeri ön a biltongot? Írtunk már róla itt a TV Paprika szeptemberi számában: a biltong szárított húscsipszféle, ami dél-afrikai búr találmány (ugyanezt Amerikában jerky néven ismerik). Szeretem a biltongot. A biltongot igazából mindenki szereti, csak nem mindenki ismeri, és még kevesebb ember vételkörzetében van olyan delikátbolt, ahol kapni is lehet. Ráadásul elég drága, hiszen messziről jön.

Nos,jó hírem van: az aszalóban olyan biltongot csinálhatunk, hogy az még a kannibálokat is lehozza az emberevésről. A legegyszerűbb marhából: veszünk fél kiló fehérpecsenyét, vékony szeletkékre vágjuk, aztán elkezdjük kikísérletezni az ízesítést. A bolti jerkybiltongok épp az erős fűszerezés miatt finomak – magában se rossz a natúrbiltong, de azt kevesen szeretik. Bedörzsölhetjük sóval, borssal, kísérletezhetünk ecetes-chilis-szójaszószos pácokkal, és aki evett már gyári biltongot, meg fog lepődni, mennyire könnyű ezt otthon előállítani. Nekem legalábbis váratlan volt. A biltongnagyüzemekben persze nyilván hasonlóan járnak el, mert ki ér rá manapság hetekig a napon szárítani a húst? Hat óra könnyű aszalás, és már el is készült a csoda. Hozzá esetleg egy kis kolozsvári szalonna, hasonlóan aszalva.

A biltongon kívül a tökéletes boltiélelmiszer- hatást még az almával érjük el: pont úgy ropognak majd az almaszeleteink, mint a bolti. Csak a bolti almacsipsz egy százas, annyiért egyszerűen nem éri meg otthon szeletelni. Szemben ugye a biltonggal. A cékla váratlanul finom, pedig én szentül meg voltam róla győződve, hogy a cékla egy ízetlen répaféle, ami csak arra jó, hogy összefogja a fehér ingünket, és íze nincs, azért is kell a céklasalátában olyan pontosan eltalálni az ecetet, a cukrot meg még kinek- kinek a saját fűszereit, amik nélkül nem is hajlandó megenni a céklát. Szóval a vékony céklaszelet aszalva ehető, és meglepően céklaízű – mindenféle fűszeres csalás nélkül.

A zöldségek királya azonban a paradicsom. Bizony, a napon szárított paradicsom kora lejárt. A mediterrán kiegészítőt árulják szárazon, ahogy megaszalódott, de különféle nedvesebb kiszerelésekben is; a megfelelő ételekben nagyon jó tud lenni. Az aszalógépben természetesen nem próbálkoztunk rendes méretű paradicsommal, csak a koktélváltozattal, ami egyrészt belefér, másrészt sokkal ritkábban ízetlen, mint a rendes paradicsomok: koktélparadicsommal szinte lehetetlen mellényúlni. És aszalva olyan zamatot kap, hogy Gordon Ramsay is kifekszik tőle; megvan benne az aszalt paradicsom mély, karcos töménysége, de marad valami a koktélparadicsom frissességéből is. Egészen hihetetlen ízrobbanás. Szinte már látom, illetve érzem az illatát valami tejszínes, szerecsendiós-borsos mártású szélesmetéltbe keverve.

Az aszaló tehát nem drága, ugyanakkor nagyon hasznos – nem nélkülözhetetlen, de ha nagyon szigorúak vagyunk, mi nélkülözhetetlen egy konyhában? A vízcsap meg a sütő. Az aszaló nélkülözhető, de mióta megkóstoltam a házi biltongot és a házi mazsolát, nem sok kedvem van nélkülözni. Csak nálam egyszerűen nem fér el; én már a gyümölcscentrifugának se találtam helyet.

Akárhogy is nézegetek, ez a böszme hordó sehol nem fér el. Aszalni mondjuk amúgy is kiraknám az erkélyre, mert jó illata van az aszalódó húsnak, de nem lehet véletlen, hogy egyelőre füstölt kolbászos Wunderbaum sem kapható – egy lakást ne az elemózsiával illatosítson az ember. Egyszóval tehát nem tudom, hol tartsam az aszalót. Még az is lehet, hogy meglepem vele anyámat.

Hátrány:

• nem egy partialkalmatosság, feltéve, hogy a buli hamarabb véget ér, mint hat-tíz óra

• nagyon sok helyet foglal, és inkább ronda, mint szép

Előny:

• végre minden olyan lesz, amilyennek szeretjük

• minden estére megcsinálhatjuk a diétás, szuper, bio-rágcsálnivalót