Elveszett jelentés-Tea sztori

Made in China

Ha tea, akkor Kína, hiszen a tea egyezményes megállapodások szerint a Tibet, Kína és Burma határán fekvő Jünnan tartományból származik. Bizonyítható, hogy a teanövény 52 országba erről a helyről jutott el. Nem meglepő tehát, hogy a teával kapcsolatos legrégebbi írásos emlékek is Kínából származnak. Cserkész Gábor, a Kínai Kulturális és Művészeti Központ vezetőjeként természetesen mindent tud a kínai teáról, pontosabban tudja, hogy egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy az ember mindent megtanuljon erről a fantasztikus növényről.

Pethő Tamásnak, a Tea Sztori műsorvezetőjének három korszak három különböző teaszertartását prezentálja nagy szakértelemmel. Misztikus történetekből sincs hiány, mindjárt három olyan legenda is akad, amely a tea felfedezéséről szól. Az első és egyben legpoétikusabb egy buddhista mítosz: Bodhidarmát, az Indiából Kínába vándorolt bölcset meditáció közben zavarták a szempillái, ezért kitépte őket, s a földre hullott pillákból nőttek ki az első teacserjék.

Tea a csúcson

A tea Kínából a 6. században került át Japánba. Palotás Gábor majd másfél évezreddel később, az 1990-es évek második felében került el az ázsiai szigetországba, hogy a nagy hagyományokkal bíró Urasenke japán teaiskolában tanuljon.

Mit lehet tanulni egy teaiskolában? Ezért is érdemes megnézni a Tea Sztorit, mivel kiderül belőle, hogy a japán teaceremónia valóságos művészeti ág, mely összefogja a távol-keleti ország művészeteit. Egy ilyen szertartás során találkozik a japán építészet, képző- és iparművészet, az irodalom, a filozófia, a zen buddhizmus és természetesen a gasztronómia. A tea alkalmat ad az elmélyülésre, az alázat gyakorlására, ismerkedésre a kertépítészet, kalligráfia, ikebana és a haiku világával.

A japán nemzeti öntudat még a 21. században is sokszor rejtélyesnek számít a nyugat számára, de ha meg akarjuk ismerni a japán lélek rejtelmeit, akkor érdemes részt vennünk egy teaceremónián, akár itt, hazánkban is. A világ jelenlegi legnagyobb teatermesztője évi közel egymilliárd kilóval India, őt követi Srí Lanka. Kína csak zöldtea-exportban jelentős, Japán pedig csak és kizárólag hazai fogyasztásra termel. A 16. századtól kezdve Ázsia után a világ más tájait is meghódította a tea, bár Anglia és Oroszország kivételével nem tett igazán mély benyomást egy kultúrára sem.

Az egyik leghíresebb angol „teabolond” George Orwell, az 1984 írója volt, aki több cikkben is foglalkozott a tökéletes teával. Szerinte egy csésze tökéletesen elkészített teának tizenegy kritériumnak kell megfelelnie, melyek egyike, hogy csak indiai teából készülhet, és van egy kissé ellentmondásos feltétele is: nem kerülhet bele cukor, mert az elnyomja a tea ízét. A kissé kritikus olvasóknak egy kérdésük lehetne George Orwell felé: ha a cukor miatt nem érezzük a tea ízét, akkor mit mondjunk az angol teához kötelező tejről?

Egy csészével a hó országában

Hogy mennyire épülhet be a tea egy társadalom életébe, az tökéletesen tetten érhető Tibet esetében. A himalájai ország a 7. században vált teamegszállottá, és azóta is súlyos „szenvedélybetegnek” számít. A nomád tibetiek naponta 70-80 csészével nyomnak le, aminek főleg praktikus okai vannak: a világ legmagasabb fennsíkján, 5000 méteres tengerszint feletti magasságban

1. röpködnek a mínuszok,

2. olyan szelek fújnak, melyek miatt máshol katasztrófariadót rendelnének el.

Choegyal Tenzin Budapesten élő buddhista filozófiatanár nemcsak a világi, hanem a vallási oldalról is fel tudja mérni a tea szerepét, sőt még egy eredeti receptet is megoszt a Tea Sztori nézőivel. Az eredeti tibeti tea jakvajjal készül. A tealeveleket nem forrázzák, hanem főzik, majd egy köpűben köpülik össze a vajjal és sóval. A tibetiek campával, vagyis pörkölt árpaliszttel bolondítják meg, ami így már kész levesként is funkcionál.

Kőrösi Csoma Sándor is ilyen menün éldegélt Tibet és India határán, miközben a forradalmi tibeti-angol szótárán dolgozott. Ráadásul a tibetiek vajas, sós teája ízre cseppet sem olyan extrém, mint például szimplán tejjel, ezért aki egy tibeti teaházba keveredik – Pesten is akad ilyen –, egy pillanatig se habozzon!

A megtalált jelentés

A Tea Sztorit nézve kiderül, hogy a tea legnagyobb barátai nem a nyugatiak. Lehetünk jók borban, érthetünk a kávéhoz, sajtokhoz és ezernyi más gasztronómiai alapfogalomhoz, de a tea hazája Ázsiában van. Szeretjük a teát, hideg estéken forró vigasz, de ennyi, miközben a titokzatos Keleten a tea nem csupán folyékony élelmiszer, hanem kulcs mélyebb dimenziók felé.

A 17. századi teakereskedők tömött hajókon szállították Európába az újdonságnak számító teát, de csak a szárított levelek jöttek, a tea igazi jelentése valahol útközben elveszett. Mégis, ez a tudás megszerezhető, ha a filteres teát kicsit félretesszük, és ellátogatunk egy hangulatos teázóba, hogy megkóstoljunk egy csésze friss teát, legyen az kínai, japán, indiai vagy tibeti.