„Nálatok laknak-e állatok?”

Izing Róbert írása

Made in Hungary

A 10 részből álló széria első darabja mindjárt az őshonos állatok legemblematikusabbjával, a szürkemarhával foglalkozik, hiszen a hortobágyi tájban feszítő gulya, az őket terelő pumi és a botjára subában támaszkodó gulyás akár országunk logója is lehetne.
Bár az ötvenes-hatvanas évekre az állomány a kipusztulás szélére került, néhány elkötelezett szakembernek köszönhetően ma már nem fenyegeti ez a veszély a szürkemarhát. Kétszáz éve még a legmenőbb exportcikke volt hazánknak a méltóságteljes küllemű állat: a nürnbergi marhavásárokon a magyar gulyák feltűnése azt jelentette, hogy a hentesek korábbi tartalékaikat kidobták, csak hogy legyen elég helyük a kiváló minőségű hús számára. Mivel élelmes csalók hamisítással próbálkoztak, és a mezei teheneket is szürkemarhaként adták volna el, ezért a félbevágott jószágon rajta kellett hagyni a védjegynek számító szürke farkat, rajta a „Made in Hungary” pecsétet helyettesítő fekete bojttal. A Hortobágy ad otthont a szintén hungarikumnak számító racka juhnak is, amely gazdasági haszon híján ma már főleg turisztikai igényeket elégít ki, bár néha remek bográcsos ételek alapjául is szolgál.

Tojásból lesz a csoda

Tulajdonképpen Kukori és Kotkoda is lehet őshonos magyar baromfi, de a „Volt nekem egy…” széria inkább a fodrostollú magyar lúdra, a kendermagosra és a magyar vadas kacsára koncentrál. A „nagy taréjú, cifra tollas kapirgáló egyedek” valaha a magyar háztájak elengedhetetlen tartozékai voltak, és a gödöllői Magyar Kisállat-nemesítők Génmegőrző Egyesületénél úgy vélik, nagyon jó lenne, ha egyre több hazai udvarban számítana állandó vendégnek az erdélyi kopasznyakú, nem is beszélve társairól.
A baromfibandáról készült felvételek helyszínén szakértők azt is elárulták, hogy a szárnyasok közül a legintelligensebbek a ludak és a kacsák. A tyúkész megint a harmadik helyre szorult.

A nyúlon túl

A csuka és a nyurgaponty a vízben élő őshonos állataink számát szaporítják, és Bede Robi, a műsor szakácsa fantasztikusan finom fogásokat kreált belőlük. Még izgalmasabb téma a magyar óriásnyúl. Ez a fajta – akárcsak más őshonos egyedek – a kipusztulás szélén állt, és tulajdonképpen a mai napig néhány fanatikus szakértőnek és génmegőrző intézetnek köszönhetjük, hogy létezik. Ő a legfiatalabb őshonos állatunk, hiszen nagyjából a harmincas években hozták létre egy magyar fajta és a belga óriásnyúl keverékéből. Ezzel a prémes jószággal azért bánt ilyen mostohán a sors, mivel 1. nincs olyan óriási szőre, hogy abból pulóver legyen, 2. nincs rajta annyi hús, hogy érdemes legyen „húsnyúlként” tartani. Ezért aztán itthon amolyan l’art pour l’art megfontolásból tartanak magyar óriásnyulakat. Az egyik legszebb állomány minden bizonnyal a Gyűrűfűn élő Völgyi Tamásé, aki elképesztő odaadással, lelkiismeretességgel és szakértelemmel kezeli nyúlcsapatát.

A szőrös malac

Még a felvételek előtt egy szaporodásbiológus barátom elárulta, hogy ha mangalicáról van szó, akkor mindegy, hogy szőrös-e a malac háta, azt figyeljem, fekete-e a patája. Ha igen, akkor az biztosan mangalica. A Hortobágyi Nemzeti Park mangalicarészlegéhez érve izgatottan vártam, a friss
tudás birtokában hogyan fogom beazonosítani a malacokat, de lelkesedésem kissé alábbhagyott, amikor megláttam, hogy a kocák boldogan dagonyáznak a hasukig érő sárban. Ennyit a patákról! Az biztos, hogy a mangalica az őshonos állatok legkeresettebbike, annak ellenére, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még úgy nézett ki, hogy örökre eltűnik a hazai disznóólakból. Szerencsére jöttek a spanyol befektetők, akik felfedezték, hogy a röfi húsa tökéletesen alkalmas a híres Serrano sonka alapanyagának.
Egy magyar-spanyol vegyes vállalat óriási sertéstelepet hozott létre, amely azonkívül, hogy hazai munkahelyeket biztosít, a fajta életben maradását és növekedését is garantálja. A mangalica népszerűsége egyértelműen túlnő az ország határain, az interneten például több spanyol és még annál is több német honlapon magasztalják a göndör szőrű malac fantasztikus adottságait.

Üzenet az istállókból

A „Volt nekem egy…” sorozatban az őshonos magyar állatok történetét, tulajdonságait, jelenlegi helyzetüket szakértők segítségével ismerhetjük meg. Az edutainmentet, vagyis a szórakoztatva oktató műsort Bede Róbert főzései egészítik ki, aki az őshonos fajták által megihletve minden adásban más-más fogással rukkol elő. Ha van üzenete a TV Paprika műsorának, az az, hogy figyeljünk oda azokra a fajtákra, amelyek a legközelebb állnak hozzánk. A mangalica spanyol felhasználása remek dolog, de ugyanakkor figyelmeztetés is: ha ezt a fajtát szakértők alkalmasnak találják a világon az egyik legismertebb sonka alapanyagának, nem lenne érdemes nekünk is jobban kihasználni?
És ugyanez igaz a többi fajtára is. A Hortobágyi Nemzeti Park saját hústermékeket állít elő rackából, szürkemarhából, bivalyból, és egyre több vásárcsarnokban bukkannak fel az említett fajtából készített sonkák, szalámik, szalonnák. Kínálat tehát van, csak a keresletre, ránk várnak. Ha pedig recept kell, hogy mi készüljön belőlük ebédre, csak meg kell nézni Bede Robit a TV Paprikán.