Vénusz köldöke a konyhában - földicseresznye

Tucatnyi néven emlegetik hazánkban a hivatalosan physalis alkekengi nevet viselő gyümölcsöt: hívják zsidócseresznyének, perui földicseresznyének, korallcseresznyének, hólyagkalárisnak, ananászcseresznyének, de ismert Vénusz köldöke, paptöke, papmonya, muharc vagy kőrontófű néven is.

Nagyon fontos, hogy az ehető (termesztett) zsidócseresznyét megkülönböztessük vadon élő rokonától, hiszen utóbbi igen mérgező, a konyhában legfeljebb csak arra alkalmas, hogy narancssárga lampionvirágaival az asztalt díszítse. A vadon növő változatot őseink reumás fájdalmaik enyhítésére használták, mi viszont már ételeinket is feldobhatjuk ehető rokonával, ami egyre több helyen elérhető. (Termesztik egyébként Dél-Afrikában, Kenyában, Madagaszkáron, Új-Zélandon, Hollandiában, Nagy-Britanniában stb. is.)

A narancsszínű földicseresznye nem véletlenül emlékeztet minket koktélparadicsomra, hiszen közeli rokonságban vannak, például ez is bokron nő. A termés körül az érés során egy felfúvódott, lampionszerű csésze képződik, ami nem ehető, viszont az egyszerre édes és savanykás, zamatos, cseresznyére emlékeztető bogyót fogyaszthatjuk nyersen (a magokkal együtt), vagy készíthetünk belőle lekvárt, zselét, befőttet, illetve chutney-t is, ami nagyon jól kiegészíti például a grillhúsokat. Fogyasztás előtt távolítsuk el a csészelevél-maradványt, tisztítsuk meg az enyhén ragadós bogyókat, és már dobhatjuk is nyári salátákba, gyümölcssalátákba. Díszíthetünk vele tortákat és koktélokat, vagy étcsokoládéba mártva szintén nagyon finom és gyors desszert készíthető belőle.