Bangkok Étterem - Budapest

szerző: TV Paprika Magazin

Egyetérthet-e egy hivatásos kritikus és egy l’art pour l’art étterembe járó hétköznapi halandó? Sorozatunkban erre keressük a választ. Hivatásosunkról legyen elég annyi, hogy dolgozóként hosszú éveket húzott le működő éttermekbe , tudja tehát, mi hogy működik. Kilétét viszont nem szívesen fednénk fel, mert a következő hónapokban is tesztelni fog, ha azonban felismerik, az könnyen vakvágányra terelheti az objektív, vagy éppen kritikus szemlélődést. Amatőrünk heti, kétheti rendszerességgel jár éterembe, szeret jókat enni, és szereti, ha a pénzéért azt kapja, ami jár. A kiválasztott helyre külön-külön és más napokon mennek, és soha nem fedik fel, hogy nekünk dolgoznak. Véleményük olykor egyezhet, de nyilvánvaló, hogy ugyanazokat a dolgokat másként látják. És a legfontosabb: fogyasztásukat kifizetik, szívük a helyén, szemük nyitva, és nem kérnek elnézést.

 

Zoltán, 40 az amatőr tesztelő

Terepszemle

Az első télies napon, október közepén szakadó jeges esőben, viharos szélben – pár napja még nyár volt – fogtam családom egy részét, és bementünk a Belvárosba. Kiválasztott éttermünk, egy pincehelyiség a Só utcában, reményeink szerint egy kis Ázsiát varázsol majd életünkbe.

A thai ételekhez a gyomrom leginkább gyorsbüfékben szokott, ezért kíváncsi voltam, milyen a Közép-Európa legjobb thai éttermének hirdetett gasztronómiai egység konyhája. Kisebb parkolási herce-hurca után megérkeztünk az étteremhez. Mint említettem, pincehelyiségről van szó, azonban ennek, hasonlóan a város sok már föld alatti étterméhez, itt sincs funkciója, a helyválasztás inkább csak a rendszerváltás körüli időszak ingatlanhelyzetének lehet az eredménye. Nem véletlen, hogy sehol sem látni ennyi pinceéttermet, mint Budapesten, hiszen a levegőtlenség, az étteremhez elkerülhetetlenül kapcsolódó szagok egy pincét nem tesznek ideális tereppé.

Túlzásoktól mentes díszítés, népies thai motívumok, tárgyak, a kötelező Buddha-oltár, lágy, autentikus zene. Neonreklámos alumíniumbüfékkel zsúfolt világunkban ez inkább az otthonosság, belakottság megnyugtató érzését kínálja.

A tisztaság kifogástalan, a teríték egyszerű, semmi különös, fehér tányérok fehér terítőkön, fehér hajtogatott papírszalvétával. De legalább a szándék értékelendő. Pozitívum még, hogy a hozzánk hasonló, csecsemőkkel érkező családokra is gondoltak: készségesen hozták az etetőszéket.

Igazi kifogás csak a mellékhelyiségek állapotát érheti; a vörös függöny mögött rövid időutazásban lehet részünk: igazi, a 70-es évekből változtatás nélkül átmentett budi. Csak remélni tudjuk, hogy a konyhában nem ilyen állapotok uralkodnak.

 

Kai Tak, a mi emberünk

Terepszemle

A Só utcai Bangkok étterem portálja egy szelet világváros. Amszterdamban vagy Hamburgban pont így néz ki egy thai étterem bejárata, azzal a különbséggel, hogy ott a következő kapualj egy kínai étteremé, aztán egy argentin jön és így tovább, gyönyörű eklektika.

A pincehelyiséget budapesti adottságként kezeljük, viszont a thai specifikáció lépéselőnyt jelent, mert megengedi a füstölők használatát, ami ugye jótékonyan eltüntetheti a salétromszagot, ha egyáltalán van itt olyan. A belső térben szépen elegyedik a 90-es évek Bahia boltjainak hangulata az optimális helykihasználásra tett lépésekkel.

 A napi menüre kézenfekvő magyarázat lenne a közeli irodák sokasága, de ottlétünk alatt csak egy David Berkowitzba oltott hobbiornitológus élt vele, a többiek, egy helyes német leánypár és a középkorú koncertszervező a volt kollégájával, ahogy hallottuk, az étlapról szemezgettek. Mindenesetre a menüztetés dicséretes, és bár tudjuk, hogy szinte mindenhol gazdasági szükségszerűség, csak üdvözölni tudjuk, mikor egzotikus ételeket kínálnak elérhető áron.

 

Zoltán, 40 az amatőr tesztelő

Étel

Az étlapról igyekszünk különböző ételeket választani, hogy széles merítés alapján alkothassunk véleményt. Mindketten rajongunk a tengeri ételekért és a friss zöldségekért, párom ráadásul a leveseket sohasem hagyja ki. Ezért előételnek thai tavaszi tekercset választunk mogyorószósszal, valamint sült tintahalat. Az előbbi telitalálat, meggyőző. Könnyű, friss és egzotikus, a ropogós zöldségek arányos ízeivel. Semmi köze a sarki kínainál található névrokonához.

Ezzel ellentétben a tintahal, melyet csak a hozzá felszolgált chiliszósz tesz értékelhetővé, alig több a hipermarketben vásárolt mirelitnél. Ezután jön a kacsaleves tojásos tésztával, mely igen bőséges, két főre is elegendő. Híg lé tésztával, félbevágott főtt tojással. Finom benne a ropogós héjú kacsaszelet, de ennyi, és nem több, bár a hozzá kínált fűszertál (koriander, menta, chili, lime, szójacsíra) variációk elkészítésére ösztönöz.

A főételek közül a kókuszos lében főtt chilis vegyes tenger gyümölcsei, amit üvegtésztával kérünk, finom, jellegzetes thai ízvilággal, gazdag tartalommal. A pad thai ismert klasszikus, jelen esetben királyrákkal serpenyőben sütött rizstészta halszósszal, cukor, lime-juice, tamarindgyökér húsa, összevágott mogyoró és tojás társaságában. Bőséges, jól átsütött, több az ízhatás, mint a büfékben kapható, azonos néven futó utánzatánál.

Levezetésnek rendelünk egy sült banánt, de minek? Ilyet bárhol ehetnénk, akár jobbat is Békásmegyeren a kínainál. Ott talán még a mézet sem hígítják hozzá. Itt ezen a banánon még a hozzá felszolgált közönséges csokoládés jégkrém sem segít. Minden jó, ha jó a vége, ezért megpróbálkozunk egy thai jegeskávéval, amitől mást, többet vártunk, de hiába.

Viszont az italként felszolgált thai tea a gyermekek kedvence lehetne. A papayától tömény sütőtökíze van. Mi szerettük.

 

Kai Tak a mi emberünk

Étel

Ebédpartnerem egy szolid menü mellett dönt, a Tom Kha Gai, kókuszos csirkeleves és karamellás kacsa rizzsel, ezerötért nem hangzik rosszul. Előételként Yam Nuea, sült hátszíncsíkok mentával, citromfűvel, némi lime-mal, korianderrel és egy kis csili. Nincsenek szavak. Asztaltársammal annyiban maradunk, hogy szívesen dolgozgatnánk a thai királynál elefántgondozóként, ha naponta egyszer ez a személyzeti koszt.

A tésztaételek között az egyik tételen megakad a szemem: Pho Ngua Kai. Hiszen ez az egyik kedvencem, a híres vietnami Pho leves! Egy pillanatra felcsillan a remény, hogy véget érhet a nagy budapesti Pho utáni hajsza, melyet már-már feladni készültem. Volt egy bíztató alkalom, a Vezér úti Hanoiban, de másodszorra már valami furcsa szag áradt a levesből. A következő tipp egy koreai fodrásztól jött, ő megesküdött rá, hogy a Kőbányai úti piacon a IV-es kapuval szemben mérik a legjobbat – rohanás hát oda, ott viszont zöld volt a hús, ami belekerült. Az Ázsia Centerben viszonylag tűrhetőt találtam, csak a kellékek hibádzottak, lime helyett citrom, egyszóval egy kicsit magyarul volt felmondva a lecke.

Kíváncsian vártam hát, megnyugvást talál-e lelkem Pho levesileg. Sajnos, az első kanál után tudtam, hogy a vadászat folytatódni fog. A leves ugyan marhahúsból készült, de kicsit vékonyka, és a legfontosabb, a csillagánizs, egyszerűen kimaradt. A szegfűszeg és fahéj hiánya már szóra sem érdemes. Pedig a Bangkok alapanyag-ellátás szempontjából logisztikailag ideális helyen fekszik, szemben a Vásárcsarnok, ami pedig ott nem kapható az Ázsia shopban, az nem is létezik. Csillagánizs? Piha! Pedig át is lehetne szaladni érte, akár kockás szakácsnadrágban is, a Klinikák metrómegállónál sem ritkák a fehér klumpás és ruhás dokik.

A Tom Kha Gai viszont végre megint az, amiért az ember rossz napokon Thaiföldig szalad. Mesés. Citromfű, kaffir lime levele, galanga, minden a helyén, a csípőssége is ideálisra belőve, az asszonyi szem is csak leheletnyit lábad könnybe tőle. Ilyenkor újra és újra felfoghatatlannak tűnik, miért nyitnak Phuketen magyar éttermet magyar fiatalok? Az ott nyaraló magyaroknak vagy Farkas Péternek tényleg annyira hiányzik 3 nap után egy marhapöri?

Könyörgöm, ha másért nem, a konyháért megéri elbumlizni Thaiföldig. Több magas szinten enni tudó embert hallottam hazatérése után úgy nyilatkozni, hogy néha percekig nem akartak beszélni egy-egy fogásnál, csak szépen csendben elvonulni, és a megtérésen gondolkozni. Mert léteznie kell teremtőnek, ha ízekből ilyen választékot lehet felvonultatni, ráadásul megszámlálhatatlan kombinációban.

A bazsalikomos csilis marha elhibázott döntés, mert az előétel egy légkörbe belépő űrszonda ragyogásával repült, nagyon magasan és lekörözhetetlenül. Ráadásul a pincér által ígért thai helyett közönséges bazsalikommal érkezik. Ami persze egy teljesen szerethető fűszernövény, de itt és most ugyanannyira tájidegen, mintha kinőne a tányéromon a mohovcei erőmű kicsinyített mása. A köretként felszolgált jázminrizs merőkanállal formázott oldszkúl alakzatban érkezik, ráadásul nem is frissen főtt, egy kicsit már punnyadt.

A karamellás kacsamell, ha nem is vált ki eksztatikus rohamokat asztaltársamból, azért ízlik neki. Szerintem kicsit fáradt és száraz, bár a karamell sok mindenen átlendíti. A rizs ehhez is az Albániából ismert betonbunkert formázva érkezik, és egy csöppet itt is fáratag. Ilyenkor már az illata is olyan, amitől nagyon gyorsan megjelenik az ember szeme előtt egy kínai büfé zizegő neonfelirata.

A kókuszos ragacsos rizs mangóval nem éppen átlag feletti, de utolsó ízélménynek elmegy, de mangóban mondjuk még sosem láttam ennyire fakót és őszibarackízűt.

 

 

Zoltán, 40 az amatőr tesztelő

Pincérles

A felszolgálást, kiszolgálást a mi esetünkben jónak minősíteném. Bár mi thai személyzetre számítottunk, egy igen kedves és figyelmes magyar hölgy állt a rendelkezésünkre. Visszafogott, már-már ázsiai mosollyal az arcán, készséges és türelmes volt 8 hónapos kislányunkkal is.

Az ételekről megfelelő tájékoztatást nyújtott, ajánlott, tanácsokat adott anélkül, hogy ez terhessé vált volna. Az ételek megfelelő ütemben érkeztek, se lazaságot, se sürgetést nem tapasztaltunk.

 

Kai Tak a mi emberünk

Pincérles

Határozottan udvarias és hozzáértő kiszolgálás. A terepszemlében említett koncertszervező asztaltársa alapanyagokkal kapcsolatos kérdéseire kimerítő választ kap pincérünktől. Az étlapból felkészülés ötös, bár ha belegondolunk, egy egzotikus ételekkel operáló helyen ez így van jól, hiszen a népharag hamar elsöpörné felszolgálónkat, ha mondjuk a halszószt nem tudná pontosan leírni. A thai bazsalikommal kapcsolatos lódítást pedig a jóindulatú „kedv el nem vevés” kategóriájába soroljuk.

 

Zoltán, 40 az amatőr tesztelő

Ítélet

Kellemes hely, elsősorban nyugalomra vágyóknak, egy kis kikapcsolódáshoz, más világba csöppenéshez. Az ételek finomak, a thai konyhát a gyorsbüfék kínálatából ismerőknek mindenképpen érdemes kipróbálni. Nekünk továbbra sem sikerült eldöntenünk, hogy a néhány hangsúlyosan használt fűszer miatt kicsit monoton ízvilág általában a thai konyha, vagy csak hazai válfajának sajátja. Jönnék-e még? Alkalmanként, egy kis változatosság reményében. 6 fogás 2 főre, üdítővel 14 500 Ft

 

Kai Tak a mi emberünk

Ítélet

A konyhának legtöbbször sikerül visszaadni a thai konyha vibrálását. A textúrák kontrasztja, a citrusok, a csípős és egyéb fűszerek használata mind a helyén, de az egyik alap, a rizs, az itt felmutatottnál több törődést érdemel. A halszósz, a rákpaszta, a kókusztej használata remek, tényleg ujjgyakorlatszintű.

Kérdés, hogy az alapanyagok terén máshol megmutatkozó engedményekre kielégítő magyarázat-e a földrajzi fekvés? Jönnék-e még? Feltétlenül, thaiföldi nyaralás után pedig különösen, egy kicsit mintegy meghosszabbítandó azt. Bár az egymásnak koccanó villamostükrök hangja a Fővám téren hamar visszarántana a valóságba. 2 személyre, itallal: 10 700 Ft