Firkász étterem - Budapest
szerző: TV Paprika MagazinEgyetérthet-e egy hivatásos kritikus és egy l’art pour l’art étterembe járó hétköznapi halandó? Sorozatunkban erre keressük a választ. Véleményük olykor egyezhet, de nyilvánvaló, hogy ugyanazokat a dolgokat másként látják. És a legfontosabb: szívük a helyén, szemük nyitva, és nem kérnek elnézést.
Értékeld a cikket!
BACSÓ SOMOGYI BÉLA, A MI EMBERÜNK
TEREPSZEMLE
Firkász. Étterem és kávézó. A név különösen jól cseng a magunkfajta számára, az pedig, hogy a dining Guide magyaros konyhákat rangsoroló listája tizedikként hozza, azonnal eldöntött kérdést csinál az eldöntendőből: meg kell látogatnunk.
Az egység a Lipótvárosban bújik meg. Autóval érkezve csodák csodájára két kör megtétele is elégnek bizonyul Rusznák Imre cége éves eredményének javításához.
Az elnevezés tematizálásra sarkallta a belsőépítész-dekoratőrt: a falak régi, megsárgított újságokkal tapétázva, mellettük pedig felbukkan egy-egy frkászathoz köthető kellék, például korabeli radír. Aztán a szembe falon már Meinl tortalapdoboz, melynek láttán lelki szemeink előtt megjelenik Horthy Miklósné karácsonykor elárverezett receptfüzete.
A bejáratnál zongora, és aki eddig még nem tudta volna, hová csöppent, a ráragasztott szomorú vasárnapot hirdető plakátok láttán rögtön tudni fogja. Seress Rezső, megsárgult újságok, szivarkafüst, mi kell még? Hej, de szép és korrekt miliő! Kár, hogy az egész olyan, mintha a sztereotípia tanszék végzős hallgatójának diplomamunkája lenne.
Pár asztalnyira tőlünk Ráday városvédő Mihály, aki baritonján vagy telefonál, vagy vásárhelyi barátainak próbálja felvázolni az MTv jelenlegi állapotát. Ha a szemünket behunyjuk, azt hihetnénk, bekapcsolva felejtették a tévét, ilyenkor már-már ott tartunk, szólni kéne, hogy kapcsolják ki. Mint sallay András, a híres jégtáncos, aki zebegényi telekszomszédjának sosem mulasztott el átkiabálni, ha az hangosabban beszélt a kertben: kapcsolják már ki a rádiót! A szomszéd szalóczy Pál volt, a híres rádióbemondó.
ÉTEL
Bemelegítésként gulyás- és sajtkrémleves. A gulyás nem reménytelen, de annyira sós, hogy szívesebben néznénk helyette egy közeli légópincében hastáncot tanuló lipótvárosi nyugdíjascsoportot. A sajtkrémleves nem nyújt semmi emlékezeteset, igaziból jobb lenne csak akkor fogyasztani, ha mondjuk kiderülne róla, hogy javítja az éjszakai látást. Főételként zöldséges rétest választunk és mandulás fogast zöldségkörettel. A rétesek hármasban érkeznek, káposztás, spenótos és répás alkotja a triót. A káposztás korrekt, ott bujkál egy kis cvekedlis felhang, a spenótos viszont inkább olyan semmilyen, kilúgozott halvány spenót dereng csak benne. A reszelt répás bébiételként elmenne, de annyira sós, hogy szegény gyerek ilyen ebéd után a babaúszáson a víz színén lebegne folyamatosan. A rétes tésztája egyébként a régóta kutatott hiányzó láncszem az omlós és a leveles tészta között. Lehet, hogy jobban jártunk volna, ha a pikolófút elszalasztják a Pozsonyi úti réteseshez, ott tuti recepttel dolgoznak.
A zöldségágyon heverő fogas hátán néhány csomóban mandula, mellette pedig egy citromgerezd bujkál. A hal teljesen semleges ízű, a mélyhűtésnél lejátszódó folyamatok nem az ízek kibontakozásának kedveznek. A zöldségeknek jobban állna egy kis hersegős állag, de így, hogy egy egész marmonkannányi olajban úsznak, ez már teljesen mindegy. Ekkora adag olaj elfogyasztása teljes megtisztulást hoz, és olyan lényekkel tudunk beszélgetni, akiket a többi ember nem lát.
Azt, hogy az édességek mit hozhattak volna még, már nincs erőnk kipróbálni, ha választani kéne, hogy desszert vagy malacjelmezben való végigtáncolás a Hollán Ernő utcán, akkor habozás nélkül az utóbbi. Asztaltársam azonban igazi nyomós érvvel áll elő: a tévében hamarosan kezdődik az Arsenal-meccs.
PINCÉRLES
Formaruhájuk a hetvenes éveket idézi, bár az ing szürkés, Béla, a Park étterem fzetőpincére is ilyesmiben feszített kilencszáznyolcvankettőben. Az is múltidézés, ahogy az üdítőt már teletöltött poharakban szervírozzák, a palack hiánya persze nem véletlen: gyári szirupból készített kóla, de gyorséttermeket megszégyenítő hígításban. Érkezésünkkor egyikük kérdés nélkül a dohányzó helyiségben mutat asztalt, bár sejtheti, hogy társaságunkban a két tízévesforma nem fata morganikus jelenség.
ÍTÉLET
A miliő létrehozását segítő lendület elfogyott, pont mielőtt a konyhához értek volna. Más magyarázat nincs erre a komolytalan, már-már léha produkcióra. újra csak a régi mantra: éppen ugyanennyi energiával elő lehetne állítani remek dolgokat is. Hogy hol dől el mégis a nagy harc jó és rossz között, talán csak az tudja megmondani, aki bármikor képes
elengedett kézzel egy éjszakát átvészelni a szabadban. Jönnék-e még? Ez tényleg kérdés?
2 főre itallal: 8700 Ft
ZSOLT, 42 AZ AMATŐR TESZTELŐ
TEREPSZEMLE
Rövid internetes keresgéléssel hamar megleltük a ki-szemelt étterem honlapját. „Régi értékek – jóízű étkek” – hirdeti magáról a vendéglátó-ipari egység. szeretem a magyar konyhát, bár rajtam kívül sokan vannak így, ezzel együtt a megújulását kívánók táborát erősítem. Kíváncsisággal vegyes izgalommal vágtam hát neki másodmagammal a tesztelésnek.
Az éttermet a Lipótvárosban találjuk, és mivel szerencsére hétvégét választottuk jövetelünk időpontjául, könnyen leparkolunk, mindössze egy sarokkal odébb.
A belső hangulatos, a falak újságokkal tapétázva, a székek és a terítékek is hozzák a helyhez illő patinát. vagy inkább álpatinát? Az egyedüli zavaró tényező a borok mennyisége. Ez talán így furcsán hangzik, de elmagyarázom, miért találjuk így. A palackokkal roskadásig rakott polcok közvetlenül az asztalok mellett vannak, és nem éppen stresszmentes hangulatot okoznak azzal, ahogy egy-egy hevesebb mozdulatnál megrémülünk, nehogy leverjük az üvegeket. A borkínálat viszont ebből adódóan nem mindennapi.
ÉTEL
Elhatározzuk, hogy az ételek értékelésénél egy szempont alapján próbálunk meg ítélni, nevezetesen, hogy visszajönnénk-e csak azért az ételért. Az étlap tanulmányozása után nyitányként szárnyas erőlevest választunk fásgaluskával és snidlinges sajtlevest. A Krúdytól ismert aranyló húslevest várnánk, a tetején aranysárga zsírkarikákkal, ehhez képest ez egy picit ízetlen. Jobban mondva semmilyen ízt nem sikerül felfedezni benne. Egy kis változatosságot a galuska hozhatna benne, de sajnos hasonlóképpen ízetlenre sikeredett. Ez nem a „visszajövős” kategória. A sajtleves még javíthat a pontozáson, gondoljuk. Az ízlelés végén kis gorgonzolás felhangokat érzünk, de sajnos ezt a levest inkább az átlagoshoz közeli kategóriába sorolnánk. vissza tehát ezért sem jönnénk.
Partnerem választása a mézes-mustáros csirkemellre esik. Én halpárti vagyok, azonkívül az itthon halászhatóak nagy rajongója, így a „mandulás fogas barna vajjal” láttán nem
lehet kétséges, mit választok. Egyszer Zwack Péter felesége valahol azt nyilatkozta, jobban meg kéne becsülnünk egy ilyen hungarikumszámba menő halat, mint a fogas. Egész menüket lehetne köré építeni. Azt gondolom, igaza van. szeretem a friss fogas fehér húsát, és azt is, ahogy a villa alatt szétomlik. Most is valami ilyesmit várnék, de sajnos nem egészen várakozásom szerint alakulnak a dolgok. A hal már csak langyos, mire asztalunkhoz érkezik, és mandulásnak csak jóindulattal lehet nevezni. Ízre csak halvány halíz, az igazi friss fogastól igen távoli. szerencsére díszítésül citromgerezd is jár hozzá, az most jól jön ízesítésnek, de egy kis só sem árt. Pincérünk zöldségkörettel ajánlja, a zöldségek viszont valami olajos-zsíros lében úsznak, bár lehet, hogy éppen az a barna vaj. Azt ugyanis semmi másban nem sikerül felfedezni. nem ez az étel lesz tehát, amiért majd visszajönnénk ide.A mézes-mustáros csirkemell part-nerem elmondása szerint finom, bár egy kicsit a hús szárazra sikeredett, a pác viszont jól el van találva. Ha nagyon rosszmájúak akarunk lenni, az egésszel csak pont az a baj, hogy ez az étel egyszerűen elkészíthető otthon is. Ez tehát némi meghasonlást okoz, mert ezért vissza lehetne jönni, de ha otthon is tudunk ilyet, akkor felmerül a kérdés, hogy minek?
Levezetésként mákos nudlit kérünk,és nem bánjuk meg. A nudli pont olyan, ahogy én szeretem, kicsit ruganyos, és nem teljesen száraz – végül ketten kell osztoznunk rajta. Mákos nudliért viszont nem jár az ember vissza...
PINCÉRLES
A felszolgálók udvariasan végzik a dolgukat, nem kell sokat várnunk a fogások között, bár mint az előbbiekből kitűnhetett, ha ajánlaniuk kell, nem mindig a legjobbat ajánlják.
ÍTÉLET
A magyaros konyha rajongójaként egy kicsit többet vártam, maradt egy kis hiányérzetem. A konyha nem mindig a legjobb alapanyagokat használja, és az elkészítés módjával sem voltunk mindig kibékülve. jönnék-e még? csak mákos nudliért? nem vagyok biztos benne.
2 főre itallal: 10 600 Ft





Tisztelt Zsolt!
Nagyon érdekesnek találom a tesztjét!!De elmondanék valamit,átolvasnám az Ön helyében újra mit is írt le!.
Az étel nem ízetlen, hanem íztelen,az erőleves nem egyezik meg az aranyló húsleves kategóríával ,ugyanis annak zsírmentesnek kell lenni!!A sajtleves nem gorgonzola leves ,hanem három féle sajtból készül,látszik az amatőr kritika!!de előbb nem ártana tájékozódni a gasztronómiába,ha kritikát gyakorlunk ugyanis ez is elsajátítható!!Megjegyezném hosszú lexikális tudással!