Halra, magyar, halra bor!
szerző: TV Paprika MagazinLévai Ferenc, a méltán népszerű Halország című sorozat főszereplője mozgalmat indítot. Kedvenc műsorvezetőnket és barátait már régóta foglalkoztatta a kínzó kérdés,
vajon miért nincsenek reprezentálva hazai tavaink, folyóink az itthoni éttermek asztalán? Biztos, hogy csak a lazac, az ördöghal vagy a mahi-mahi az, amit az étterembe
járó közönség el tud fogadni?
Hozzászólok
Cikk nyomtatásaÉrtékeld a cikket!
Nyughatatlan ember lévén, néhány halhoz értő barátjával összefogott, és versenyt hirdetetett, ami egyúttal egy mozgalom elindítója is, legalábbis reményeik szerint. Tudják, ha péntek, akkor halnap, ezért minden hónap első péntekén halat varázsolnak a részt vevő éttermek asztalára, amit kezdetben egy szolid versengéssel kapcsolnak össze. Az éttermek séfjeinek egy-egy klasszikus magyar halételt kell elkészíteniük, saját szájuk íze szerint, a műfaji megkötés tényleg csak a recept elnevezése.
Az elkészült ételt aztán a szakavatott társadalmi, illetve zsurnaliszta zsűri bírálja el. A legutóbbi megmérettetésen Lévai Ferencen kívül a társadalmi zsűri tagjai többek között Bényi Ildikó, a népszerű műsorvezető, Koncz Gábor és Straub Dezső színművészek voltak, de Benkő László billentyűs ős-Omegás sem hiányozhatott a csapatból.
A főszereplő ezúttal a rácponty volt, az éttermek pedig olyan óbudai klasszikusok, mint a Régi és az Új Sipos, valamint a Kéhly, de a Rozmaring és az újpesti Öreg Halász is kapható volt a játékra.
A verseny menete nem túl bonyolult, a zsűri szigorú menetrend szerint közlekedik az éttermek között, azok pedig az adott időpontra készítik el a szóban forgó ételt, így az mindenhol frissen kerül az asztalra. Kóstolás után pedig a halat magyar borral öblítik le, ez alkalommal Vida László és borai voltak a zsűri segítségére.
A rácponty, mint a neve is mutatja, délről került az országba, de hogy melyik népcsoportnak köszönhetjük, még a gyengébbek kedvéért sem áruljuk el. Mediterrán jellegét, eredetét a lecsószerű feltéttel magyarázzák, a krumpli, a fűszerpaprika, a szalonna és a tejföl viszont már hamisítatlan magyar jellegzetesség. A lelke elméletileg a ponty (ugye, milyen váratlan fordulat?), ellenségei viszont csak halas rakott krumplinak gúnyolják.
Nos, erre az elnevezésre a forduló minden étterme cáfolattal szolgált, a maga nemében mindegyik rácponty rácponty volt a javából, még ha voltak is kisebb kilengések. Persze szőrszálhasogatásnak tűnhet, de volt, ahol sikerülhetett volna „kraftosabbra” a végeredmény, s volt, ahol a tálalással bíbelődhettek volna még egy kicsit. A végeredmény persze mindenütt nagyon is fogyasztható volt, függetlenül attól, hogy a hal külön sült-e, vagy hogy paradicsomból éppen kicsit kevesebb jutott.
A nap nagy tanulsága pontosan az, hogy nem kell mereven ragaszkodni évszázados receptekhez még ilyen klasszikusok esetében sem. A különböző változatokban mindenki megtalálhatta a számára kedves momentumokat, volt, aki azért örvendezett, mert a halíz nem járta át tolakodóan az étel egészét, máshol pedig a jól eltalált csípősség miatt követelt ráadást a kolléga.
Az első forduló nyertese a Régi Sipos lett, mi pedig kíváncsian várjuk a folytatást. Reméljük, Lévai Feriéknek Halországból tényleg sikerül hagyományt teremteni!
