Lapra szerelhető étkek

Kérdéseinket megválaszolandó ebédidőben megcéloztuk a kék-sárga áruházat. Ingvar Kamprad zseniális ötlete, hogy olyan bútorokat ad el, amelyek formatervezettek, de fél vagy egy év múlva ki lehet cserélni őket, ha másért nem, hát azért, mert lapjaikra hullanak. Titokzatos, furcsán csengő svéd nevek, fekete garbós, szép karórás portrék a tervezőkről, szinte halljuk a nyírfák susogását a dizájnakadémia 200 m²-es üveg függönyfala előtt.

De a bútor csak egy tárgy, egy kiegészítő, melynek trendjei vannak. Ha boldog vagy, akkor légy divatos is! vagy légy attól boldog, hogy divatos vagy!

De vajon miért akarunk az áruházi mámorban minden monarchikus ízlésünket elhajítva svéddé változni?

Norbert, a hithű svédista erre értetlenül és kicsit sértődötten csak annyit mondana: a svéd jelző mindenkoron a jó szinonimájaként használatos. Tehát: Hogy van a család? Kösz, svédül. Milyen az idő? Svéd.

Soha nem tudtuk csillapítani csodálatunkat az északi embertípus iránt. csak járkálnak az angyalarcukkal a hófehér cipőikben, aztán végre odahajolnak, és azon a furcsa égi nyelven szólni kívánnak hozzánk. Ingatlanunkba oltott színterápiájukkal kizötykölnék belőlünk a maradék földhözragadtságunk. Hogy is lehetne más egy olyan nép, akiknél bizonyos falvakban a falu végét jelző tábla után a legközelebbi tereptárgy a sarkkör?

A fejlett szépérzék című sztereotípián kívül azért ott vannak a hólánccal szkanderező kamionosok és a forró kádfürdős meztelen összejövetelek is.

A metál egyik hazájából érkező javakat tehát nem habozunk magunkhoz venni, sőt még hálásan bizsergünk is tőlük.

A skandináv bűvölet reményében fejjel megyünk a szabadon választott áruháznak, és ez egyszer fttyet hányva az árutérre, a legrövidebb úton az étterembe jutunk. Ezzel nem vagyunk egyedül. az anonim IKEA-zók egy csoportja szédületes akcióról szerzett tudomást. 10 db húsgombóc – 100 forint. Elvinni viszont nem ér. Az itt dolgozók tehát a magyar néplélek nagy ismerői is egyben.

Ez itt állam az államban. Kedves családok komfortos ruhákban, és néhány elegáns munkavállaló a közeli irodákból. A vendégkör és az étterem atmoszférája már nyugodt dőzsölésre késztet. A jelenlevők szemmel láthatólag nem először csinálják.  Szeretnek idejárni. nem jönnek zavarba egy kis ráktól vagy füstölt rénszarvastekercstől. Valahogy mintha mindenki bátrabb lenne, talán elhiszi, hogy a most elfogyasztott ötvenhét deka koktélrákkal egy darab skandinávia költözik belé.

Aki ide bejön, az tudja, hogy enni is kap, viszont nincs borravaló, és kényelmetlen fehér abrosz sem. Itt, kérem, kiszámítható, precíz és elegánsan hűvös kiszolgálás fogad.

A falon képek stockholmról, és leírások ünnepségekről, ahol sarki málnalekvárral kenik be a hetven felettieket, viszont cserébe fapapucsot kell hordaniuk egy hétig. Mindenből akarunk, hogy aztán jól betegyük a mintákat az emlékezetünkbe, mint ahogyan az álruhás Luis de Funès tette azokat a zakózsebébe.

A tökleves meglepően szolid színe azonnal provokálni kezd. Pedig nem mi kezdtük. A „porból lettünk” fogalma új értelmet nyer, ha értik a célzást. Legyen elég annyi, hogy ha színben és formában nem is, de ízben egy hangyányi kapor vegyült a lébe. Ez egy mezei töknek levese tehát, melyet ugyan nem adnánk vendégnek, de értjük az ötletet.

A por vízzel keverve még egy étel kedves cinkosa. Mégpedig a bútoráruházi menü koronázatlan királya, a húsgombóc, más néven Köttbullar bűntársa. A barna, nem agresszív szósz egy kis pirosáfonyalekvárért rohan segítségért a végső hatás érdekében.

Ez tehát a titok, egy kombináció, mely sokakat megmozgat. Hetedhét országból hajlandóak vagyunk ezekért a csalfa golyókért kilométereket utazni.  Mindenki ismer valakit, aki képes csak a húsgolyóért eljönni.  A baráti legendárium egy bajai családról mesél, mely hajlandó csak ezért a fővárosba bumlizni. Mondjuk ismerünk olyan kerékpárversenyzőt is, aki a szeged–Baja távot teszi meg másnaponta.

A saláta és hozzá a fetával töltött burgonyalángos mindörökké rébusz marad.  A saláta udvariasan megpróbál kevésbé előtérbe kerülni.  Jól is teszi, legalább négynapos, a róla érkező fényhullámok interferálnak az emberi agyhullámokkal, ezért az agy képtelen további információkat küldeni a test többi részének. Csak ülünk ott bénultan, egyedül a villa hidegét érezzük kezünkben. Közben a tányérról kis híján lelógó lazacsteak a várakozást megunva teljesen kihűlt. Derekán, mint egy rossz bolyhos zöld trikó, valami brokkolikrémféle mutatkozik. Ha valaki ezen mégis átsiklana, emlékeztetőül még egy elkülönülve sült brokkolis pogácsát is talál a tányéron. Az ünnepnek megfelelő hangulatot a különböző színű párolt répák kölcsönzik. Minden pillanatban tudnunk kell, hogy lazacot eszünk, hisz egyébként mi értelme mindennek? Ennyi pénzért, lássuk be, senki nem ilyen jó hozzánk. ugyanakkor egy bátortalan megjegyzés: ami majdnem az, az nem az.

Még el sem jutottunk a desszertig, máris oda-vissza megy a licit. úgy tűnik, két húsgolyó egy falat összeválogatott lazacparádé értékén stagnál. A svéd konyha kiemelkedő vívmányai után tekintetünket most a desszertre szegezzük. És lám, lám, a svéd-magyar ölelés megtestesülése nem a csepelen gyártott Laplander teherautó, hanem a Rákóczi-túrós! Az ő nyakába szakadt hát a két nemzet összefogása. A magyar szívnek oly kedves sütemény azonban ebben a formában, minden diplomáciai fondorlatát összeszedve sem tud asszimilálódni. Jelenlétének okát valószínűleg olcsón előállíthatóságának környékén kell keresnünk.

Van még máglyarakás is, azoknak, akiknek már semmi sem jó. Még az sem, ha szopós bárányokkal a kezükben közelítenek egy svéd hadtest katonái, majd a bárányokat földre rakva ölelésre nyitják karjukat. Itt kiderül, vagy megőrülünk a nyugat morzsáiért, vagy beugrunk a jégbüfébe sütizni.

De végül ott a menedék, az angyali és szeplőtelen mandulatorta, ami kipattan a mélyhűtőből, és minden bosszúságunkért kárpótol.

Lógó Márta – Zsigmond Gábor