Zila étterem - Budapest

Szapháry Pál, a mi emberünk

Terepszemle

Az Üllői úti fákon jóval túl, ahol már vetőmagboltok is felbukkannak az ékszíjakkal és motorolajjal kereskedő üzletek között, századfordulós képeslapokat idéző épületben tárul elénk a Zila étterem és kávéház. A honlap szerint egykor modern, európai igényeket is kielégítő lőtér volt a helyén, aztán később strandöltöző! Jó, abban a rendszerben ez nem volt olyan meglepő fordulat, az Állami Balettintézet kazamatái például egy csavarbolt raktáraként funkcionáltak. Mintha minden arról szólt volna, ki tud szürreálisabb funkciót kitalálni az eredeti helyébe? De milyen lenne ma egy modern, európai igényeket is kielégítő lőtér? Ahol norvég és spanyol turisták egyetértésben lövöldöznek svájci fegyverekkel, lengyel lőszerrel az öt skandináv hatytyú ellenségeként megfestett mozgó, borovifenyő céltáblára? Tényleg, van olyan, hogy lőtérturizmus?

Nemrég szerepelt a hírekben, hogy egy szöuli lőtéren kitört tűzben japán turisták sérültek meg – ezek szerint Ázsiában ez működik. Vagy készülnek valamire. Ilyesfajta évődéssel ütöttük el az időt várakozás közben. Ezalatt volt alkalmunk tanulmányozni az éttermi résznek a rendszerváltásnál később készült, de annak legpazarabb éveit idéző, akkoriban fényűzőnek ható belső dizájnját. Ami egy csipet Stadler-stadion, egy kicsi Széchenyi-terves szálloda és egy leheletnyi Napkelte-díszlet egészséges keveréke.

Étel

Előételnek vegyes libaízelítő: füstölt libamell szeletek, töltött libanyak, májpástétom, pirítós. Semmi extra, viszont kár lenne kihagyni. Nem árt azonban mértékkel csipegetni belőle, könnyen jóllakhatunk vele, akkor meg oda lesz ugye az ebéd hátralévő része.

Azzal, hogy a petrezselymes vajban sült királyrák mélyhűtött,m ég együtt lehet élni, a nagyobbik baj, hogy valójában sima olajban sült, vagy legalábbis olajízű vajban, ettől aztán egy kis lángosos stichje van. A kísérőjeként érkező paradicsompürében a szárított oregánó mennyisége nemzetközi egyezményeket sért, évtizedekre fagyossá tehetné a viszonyt a magyar-olasz diplomáciában.

Ha már a népek közti viszony került szóba, egy felmérés szerint az Egyesült Államokban és a volt Szovjetunióban a legnépszerűbb, legjobban eladható festmények témája a következő: szarvas áll egy tisztáson és jóízűen kortyol a tovacsordogáló csermely vizéből. Valahol tehát mégis rokon lélek a két nagy nép, és hogy mi magyarok se maradjunk le, nagyon szeretjük, ha szürkemarhát festenek az alföldi rónaságba. Személyes kedvencem egy valóságos kép: Badacsonyban a Szeremley-birtokon alkonyatkor legelésző gulyaképe. A szürkemarha-gulyás ezért minden magyaros étlap része, itt speciel remekül is készítik, korrekt gulyásleves, és nyugalommal tölt el a tudat, hogy szívkoszorúerem is hálás lesz egyszer érte.

A sertésszűz dijoni mustáros vajban érlelve, szarvassonkakéregben emberes adag, akkora húsmennyiség, mint Jaruzelski Lengyelországában egyes húsboltok teljes kínálata. A hús jól átsült, de szaftos, ami tényleg odafigyelést igénylő mutatvány a konyha részéről, és sikerrel abszolválják. A szarvassonkakéreg túl karakteres, ezért egy idő után már inkább menekülnék tőle, annyira uralkodik minden falaton. A mennyiség tényleg elképesztő, valaki a fejébe vehette, hogy a boldog békeidőket így lehet felidézni. Az adag fele is bőven elég lenne, mert hiába a remek elkészítés, ekkora mennyiségben menthetetlenül unalmassá válik a fogás, nem nyílnak új mélységek, nem bomlanak ki új ízek. Csak termetes mesteremberek vagy a vízilabdasportot éppen abbahagyók birkóznának meg egyszerre vele és a köretként tálalt burgonyaroládokkal.

Bár minden erőm elhagyott, és szívesebben lennék mongol katonai attasé, mint az Üllői úton hazafelé tartó autós, a Madártejtortát, az ország szülinapi tortáját 2007-ből, még meg kell kóstolnom.

Valahogy olyan, mint egy esküvőn a Mezőgazdasági Múzeum árkádjaihoz egy piros Moszkviccsal érkezni büszkén. Egyszer egy mulatságon ettem már madártejtortát, amiről kiderült, hogy készítője, amikor az itteni változatról hallott, megcsinálta azt a saját értelmezésében, chantillykrém-szerű bevonattal, a rétegek között tojáshabbal. Azóta is gyakran eszembe jut. Ennek itt most az asztalon nagyjából az az egy érdeme van, hogy inspirált egyszer valami nagyon jót.

Pincérles

Az éttermi rész bejáratánál egy fiatal pincér pulpitus mögül tartja szemmel a termet, tényleg csak azt várnánk, mikor kerül egy mikrofon, és kezd bele egy szónoklatba. A pulpitus jól jöhetne még egy kubai világforradalom esetén is, mögötte állva fel lehetne olvasni a Granma aznapi számából, miközben a pestlőrinci asszonyok az asztalok mellett combjukon sodornák a szivart, illatos nyírbátori dohányból. A kiszolgálás egyébként udvarias, figyelmes és pontos. Egyáltalán nem tolakodó, a boldog békeidők polgári hangulata itt már szívet melengetőbben van jelen.

Ítélet

Az adagok mennyisége lenyűgöző, de sajnos ez igazából korszerűtlen. A letűnt időket hatalmas adagokkal felidézni vágyó gondolkodás érthető, valahol ott helyezkedik el, mint mikor valaki Latinovits hangján idéz Krúdyt a Szindbádból: „De nem addig van az, Vendelin barátom, hol maradnak a különböző mustárok?” A mennyiséggel való lenyűgözést meg kéne hagyni másokra, ebben a konyhában több van. A magyaros vonalat lehet erőltetni, és vannak rá példák, hogy érdemes is, de merészebb újításokat is elbírna az étlap. Tisztességes, jóindulatú vállalkozás, becsülendő értékekkel. Jönnék-e még? Kívül esik mindenféle útvonalamon, úgyhogy csak akkor, ha esetleg már végképp megunnám kutyáim állandó elszökdösését, és a villanypásztort árusító bolt a közelben lenne. 2 főre, üdítővel, borral: 9 200 Ft

Tamás, 30, az amatőr tesztelő

Egy jó étterem pont olyan, mint egy jó csaj, mielőtt igazán megismerjük. Elég messze van, de még pont elérhető, azt gondoljuk, finom falat, de nem attól igényes, mert sokba kerül. A Zila étterem és kávéház is majdnem ilyen, de végül is nem. Ezért a randiért is messze kellett menni. Az Üllői út legvége ugyan nem a világvége, de annyira nyomasztó környék, és még kocsival is olyan macerás odamenni, hogy amire megérkeztem, szinte görcsbe rándult a gyomrom. Szerencsére vagyok akkora bunkó, hogy ha egyszer tesztelni megyek, legalább a reggelit kihagyom, így elég éhes voltam ahhoz, hogy ezt az akadályt sikerüljön leküzdeni.

Maga az épület felüdülést jelent a környékhez képest, és ha az analógiámnál maradok, akkor ezt a klasszikus külsőt egy decens ötvenes üzletasszonyhoz tudnám hasonlítani. A cukrászda rész belülről is hozza ezt az igazi békebeli életérzést, de mi az étterembe mentünk, és hát igen, az asszony egyszer csak levette a ruháját. Volt egy kis ráncfelvarrása kilencvenes évek közepe-vége táján, amikor még jobban ment a butik, de a bőr azóta is nyúlt egy kicsit, és sminkelni sem így kéne már, de mindegy. Ha eddig fűztem magam, ez a kis szépséghiba nem veszi el a kedvem, kezdődjön az orgia!

Előjátéknak vegyes libaízelítőt kértem. Kóstolgassuk a tyúkot!– gondoltam magamban. Libamájpástétom, füstölt libamellszeletek, libatepertőkrém, töltött libanyak friss zöldségekkel, házi zsemlével. Így utólag látom, hogy házi zsemle helyett pirítós volt, és ránézésre a töltött libanyak sem tűnt megnyerőnek, de a zsemle egyáltalán nem hiányzott, a libanyak is könnyen csúszott, és a többi összetevő is kifejezetten ízlett.

A petting megvolt, hát haladjunk, motyogtam magamban, és már hozta is a pincér a paprikás mangalica-ragulevest, tejföllel dúsítva. Jó áron jó zsíros, és jó másnapos testem hálásan köszöni. Érzem, most jó vagyok magamhoz, ilyenkor másokhoz is jobb vagyok, és ez így van jól. A leves után teljesen beindultam, és valami nagyon sikamlósra vágytam. A kaja kicsit zsíros, de az érett nőkön is van mit fogni, szóval maradtam a zsírvonalon. Burgonyalángosban sült sertésszűzpecsenye baconnel, gombával, csőben sütve, fokhagymás tejföllel kínálva. Hevesen egymásba haraptunk, de nem működött a kémia, vagy az előjáték volt túl sok, mindenesetre úgy éreztem, már nem vagyok olyan kemény csávó, mint amikor ezt az egészet kitaláltam. Mikor rákentem a tejfölt, néha még úgy éreztem, menni fog, de végül feladtam.

Rendes férfi ilyenkor keres valami magyarázatot. Én igazából nem szeretem a nagydarab nőket. Zsíros falat volt ez is, de csak ruhában tetszett. Elmúlt a varázs, amint az enyém lett. Nem ízlik, nem kívánom, nem kell! Elakartam felejteni ezt a kudarcot, ezért a cukrászda felé vettem az irányt. Tudtam, hogy valami formás, édes kis dologra van szükségem. A ház specialitása a Madártejtorta. Nem oldotta fel minden frusztrációmat, de sokat segített önbecsülésem helyreállításában.

Pincérles

Ilyennek képzelem az ötvenes nők férjeit harminc év házasság után. Kedves ötvenes férfi, középvezető, kicsit fásult, rutinosan és precízen viszi ezt a kissé már unalmas házasságot, minden OK, de sokat már nem nevetnek együtt. A főúr tekintetében azért láttam némi huncutságot, és ha nekem mindennap ilyen messzire kéne jönnöm azért, hogy dolgozhassak, lehet, hogy én sem sziporkáznék állandóan.

Ítélet

Nem mondom, hogy vissza fogok járni, de ha erre visz az utam, biztos benézek, sőt lehet, hogy ha jobb nem jut eszembe, még fel is hívom. 2 főre, üdítővel: 7 760 Ft