3 leereszkedő arisztokrata

Funkciók

• Új receptet töltök fel
• Hozzászólok
• Cikk nyomtatása
• Megosztom

Értékeld a cikket!

5/5 (10 of 10 stars) based on 2

Átlag: 5.00 | Összesen 2 szavazat

Recept értékelése A Te értékelésed:

• 1
• 2
• 3
• 4
• 5

A kozmikus erejű fűszer: KÍNAI ÖTFŰSZER-KEVERÉK

A kínai ötfűszer-keverék alapanyagai képviselik az öt alapízt: az édeset, a savanyút, a keserűt, a csípőset és a sósat. Rengeteg változata létezik. A legelterjedtebb verzióban csillagánizs, szegfűszeg, fahéj, szecsuani bors és édeskömény található, bár egyes leírások gyömbért említenek. Valódi fahéj helyett érdemes kínai fahéjat használni, amit egy ott őshonos örökzöld fa kérgéből készítenek, s aminek kicsit más az aromája.

A fűszer mögött filozófiai magyarázat húzódik, ugyanis a kínaiak szerint az ételben is megtalálható a jin és jang egymással szemben álló, egymást mégis kiegészítő ereje, és ezzel a fűszerkeverékkel visszaadható a tökéletes harmónia.

Persze Kínában sem használják nap mint nap, inkább az éttermi kosztra jellemző. Hawaii viszont igazi rajongó, még az asztalokra is kiteszik, és utólag is rászórják az ételekre. Ha nem vesszük meg készen, otthon is elkészíthetjük. Ebben az esetben érdemes az alapfűszereket egészben megvásárolni, és egy kőmozsárban porítani.

Az eredeti recept szerint mindegyik részből ugyananynyi grammot kell vennünk, de keverhetjük saját ízlésünk szerint is. Íze egészen intenzív és erős lesz, így a főzésnél óvatosan bánjunk vele, csak keveset használjunk belőle! Legtöbbször húsokat és halakat ízesítenek vele, de a sült zöldségeknek is különleges ízvilágot kölcsönöz. Hogy minél tovább megőrizze aromáit, légmentesen lezárva, sötét, hűvös helyen tároljuk!

Afrodiziákum aranyárban: SÁFRÁNY

Mikor a krókusz kidugja a fejét a földből, már tudjuk, végre itt a tavasz. Ez a kis növény az elsők között virágzik a hideg évszak után, szinte nincs is olyan kert az országban, ahol ne lenne belőle – mindenki ismeri. Közben pedig alig akad valaki, aki azt is tudja róla, hogy ő valójában egy nemesített sáfrány.

Maga a fűszer az erre alkalmas fajok bordó bibéjéből készül, de nem érdemes learatni a nagyi egész virágoskertjét, mert a kerti krókusz nem fogyasztható, ahogy az erdőben található, vadon élő védett fajok sem. A jóféle sáfránnyal érdemes lenne próbálkozni, de elég kényes, termesztése költséges, a bibék begyűjtése pedig nagyon aprólékos munka. 1 kg fűszerhez 150 ezer virág bibéjét kell leszüretelni, ezért olyan drága a sáfrány, többet ér, mint az arany. Szerették már az egyiptomiak, a rómaiak és a görögök is, de Mátyás király is szívesen fogyasztotta.

És nemcsak azért, mert finomabb és sárgább lett tőle a leves, hanem azért is, mert afrodiziákumnak sem utolsó. Zeusz és Héra nászi ágya körül sáfrány nőtt, Kleopátra szerelmeskedés előtt sáfrányos vízben fürdött, a római császárok pedig sáfránnyal kitömött párnákra könyököltek az orgiákon.

Persze más pozitív élettani hatása is ismert. Segít megelőzni a szívinfarktust, és csökkenti a koleszterinszintet – orvosságok alapanyagaként is hasznosítják, de nagy dózisban mérgező. Előszeretettel hamisítják, de a sáfrányos szeklicéből készített parasztsáfrány csak színezni képes, az aromája meg sem közelíti az eredeti fűszerét. A valódi íze édeskés, kesernyés, füstös, és nagyon kevés elég belőle. Használat előtt vízben, levesben, tejben kell feloldani. Főként a mediterrán és az indiai konyha szereti. Rizottók, paellák, levesek és édességek készülnek vele.

A szegények kaviárja: ZÖLD LENCSE

A lencse ősi európai növény, már a kőkorszaki ember is ette. Hüvelyes termésében 1-2 mag található. Egyik könnyen felhasználható fajtája a francia zöld lencse. Közép-Franciaországban fekszik Le Puy-en-Velay, ami nem csupán a Szent Jakab-út zarándokainak egyik fontos állomáshelye, de nagyszerű lencsetermő terület is. A gallok kétezer éve telepítették ide ezt a kékes-zöldes magot adó növényt, és azóta is vegyszermentesen termesztik.

A lencsék kaviárjának nevezik: ügyelni kell a szüretelésével, mert ezen múlik az áru minősége és a gazda jövő évi megélhetése. Ezért viszonylag drága az apró szemű zöldlencse – igaz, annyira nem, mint az igazi kaviár. Erőteljes az aromája: diós, a vulkanikus talajnak és a különleges éghajlatnak köszönhetően minerális íze van.

Kevesebb keményítőt tartalmaz, mint közismertebb társa, ezért be sem kell áztatni, 25 perc alatt megfő. Ezalatt elveszti különleges színét, de annyi baj legyen, legalább könnyű megemészteni! A lencsék közül ez képes a leginkább megtartani a formáját. Hidegen főként salátákba használják, melegen pedig köretet készítenek belőle.