Csatni a fa alatt

Bár a csatnit általában indiai specialitásnak tartják, az ecetes, cukros lében dzsem állagúra párolt gyümölcs- és zöldségmixek az egész világon elterjedtek. A pikáns indiai trutyikra először a brit és francia nemesség csapott le a XVII. században, amikor a kereskedők keleti kuriózumként cipelték be Európába. Persze nem kellett sok idő, és a fehérek is hamar rájöttek, hogy a csatni egyszerű alapreceptje a végtelenségig variálható. Így született meg az indiai csípős lime-os, padlizsános, csicseriborsós vagy mangós változat mellett az almás, fügés és epres csatni is. A csatnihoz valójában minden érdekes ízkombináció illik, legyen az alap egzotikus gyümölcs vagy egyszerű paradicsom. Vagy bármi, ami kéznél van.

Csatnit csinálni sem éppen bonyolult, főleg, hogy az indiai nénikkel szemben nekünk nem kell mozsárral szenvednünk, hanem elég egy lábos, esetleg egy mixer. Meg négy deci jó ecet. Zöld palackos ételecetet használni nem ér, leginkább a fehérbor- és a minőségi gyümölcsecettől lesz jó a koszt. Ha használunk hagymát, fokhagymát, azt a fűszerekkel együtt meg lehet pirítani olajon vagy vajon, arra jöhet az egy-két kiló feldarabolt gyümölcs vagy zöldség, majd az ecet és a cukor.

De dobálhatjuk a gyümölcsöt a felmelegített cukros ecetbe is, hogy aztán kis lángon néhány óra alatt masszává sűrítsük. Az egynemű krémet megoldja a mixer, de a nagyobb gyümölcsdarabok sem csúfítják a csatnit. Leggyakrabban gyömbér, fahéj, szegfűszeg, szerecsendió, kardamom, menta és koriander bukkan fel a csatnikban, de bármilyen, az alapanyagainkkal harmonizáló fűszer jó választás lehet. A kedvelt mangó, barack, ananász vagy alma mellett a csatni ízét szépen megcsavarja egy adag eper vagy málna, illetve bármilyen szárított gyümölcs. Az indiaiak például imádják benne a mazsolát.

A főtt csatnikon túl léteznek friss verziók is, nyers alapanyagokból. Ilyenkor tálalás előtt az ecetes, cukros, fűszeres növényeket épphogy csak felforralják. A friss csatnik egyetlen hibája, hogy nem tarthatók el túl sokáig. A főtteket viszont három hónapig is őrizhetjük a hűtőben, ha gondosan sterilizált csatos vagy befőttesüvegbe kanalaztuk őket. Ezalatt pedig bármivel kombinálhatjuk.

Az indiaiak eredetileg currykhez, azaz fűszeres, lédús egytálakhoz ették, de a csatni mindenhez jó – a sajttól a kekszen át egy szárazabb húsdarabig, legyen az vad vagy pulyka. Ha a masszát krémsajttal, joghurttal vagy tejföllel keverjük, klassz mártogatós lesz belőle, olajjal dúsítva pedig húsmáznak is használhatjuk. Persze a magas cukortartalom miatt figyelni kell a karamellizálódásra, szóval jobb, ha a húst csak az utolsó fázisban kenjük át vele.

A csatnival csupán az a baj, hogy nem lehet belőle keveset készíteni. Mázli, hogy épp itt a karácsony.