Csókolom, garum van?

Itthon ezeket nem árulják sehol, csak a vagány haverokra lehet számítani, főleg a surströmming esetében, amit a fermentáció miatt a konzervben képződő túlnyomásés eseti robbanás miatt tilos repülőn szállítani. Nekem azért csak hoztak egyet.

A garum egyik rokona, a pho leves elengedhetetlen tartozéka, a nuoc mam és egyéb halszószok, osztrigaszószok, halpaszták viszont sokfelé kaphatók, sőt talán ez az egyik legkönnyebben beszerezhető termékkategória a különleges alapanyagok között.

Mivel a hazai alapanyagok és a szezonális termékek fogyasztásánál kevés ésszerűbb és környezettudatosabb főzési stílust tudok elképzelni, nem rohangálok nap mint nap egzotikus hozzávalók után. De így a kör gyorsan bezárul, és még nyáron is megöl az unalom, ezért néha kilépek ebből a tudatosan választott beszerzési körből.

Lépni kell, nem is keveset, mert egy helyen jól vásárolni szinte lehetetlen. A delikát és a pláza egyelőre nem közös fogalmak. Ez itt, amaz ott a legjobb vétel, vagy nagyobb a választék, szebb az áru.

A kedvenc rizsem például egy szír zöldségesnél találtam. A mellette lévő étteremben kérdeztem rá a beszerzési forrásra, s honnan máshonnan lenne, mint a szomszédból? Azóta is ott vásárolom az illatos jázminrizst, meglepően olcsón.

A nagycsarnokban van a hentesem és a halasom is, így adott az alagsori Ázsia Bt., ott is elsősorban a zöldfűszeres polc. Fent az egész piac területén nem lehet kapni egy szál rozmaringot, legfeljebb cserepest, ami sokat elárul a magyar felhasználók zöldfűszer-igényéről. Petrezselyem, kapor, slussz, ez van egy átlagos piacon, a többi az Ázsiában található. Itt veszem a szusihoz az algalapokat, a szusi- és a rizottórizst, de van szép fekete beluga lencséjük is, amit nagyon szeretek.

Természetesen nem minden piacon ilyen sivár a magyar zöldségpaletta, mert a MOM melletti szombati biopiacon, főleg nyáron, van még hazai fekete krumpli is, csak nem reális árfekvésben.

Megfizethető viszont a Sárkány Center extrém zöldségese, ahol soha nem látott, magyar névvel nem is rendelkező távol-keleti zöldségek is felbukkannak.

A betevő parmezánt, pecorinót és egyéb sajtokat még mindig Olaszországból szerzem be, ám néha elmarad a kajavonat, akkor jön a Culinaris vagy a Le Corse, de sajtot a Corában és az Auchanban is nagy választékban árulnak.

A sókérdés elsőre betegnek tűnik, hiszen van az a sarki éjjel-nappaliban is, de akit egyszer elkapnak a prémium sós játékok, jó eséllyel úgy marad. Például Fleur de Selés Maldon, akár füstölt, a Culinarisban kapható, de jó kősókat lehet a hiperekben és a többi delikátban is vásárolni. A Himalája só a bioholdingnál a legolcsóbb.

A gyümölcs- és balzsamecetek sokban hasonlítanak a prémium sókra, az első próba visszafordíthatatlan folyamatokat indít el. Függést és rajongást. Ezeket minden delikátban árulják, legnagyobb választékban a Vom Fassban, de újabban inkább magam forralok be frissen facsart gyümölcslét, főleg mandarint, gránátalmát, epret fele-fele arányban balzsamecettel és egy ág zöldfűszerrel, majd ezt öntöm a salátákra, sőt egyes édességekre, fagyikra is hálás öntet.

A tucatnyi olasz tészta, ezerféle curry, legapróbb manufaktúrák sajtjai láttán azt gondolhatnánk, mindent megkaphatunk már itthon is, vége a pult alól szerzett banánnak, a Mikulásra szakosodott narancsnak. Nem. Hakárl, surströmming és lutefisk nincs sehol.

Péter Anna