A spanyol konyha 9 legtipikusabb alapanyaga

Senkit nem lep meg a tény, hogy Spanyolország konyhája nem egységes, hiszen hatalmas területén minden tájegységen máshogy főznek. Ami azonban minden környékre jellemző, hogy szeretik a jó minőségű, friss alapanyagokat, és igyekeznek úgy főzni, hogy a végeredményben felismerhetőek maradjanak az ízek. A konyhaművészetet nagyra értékelik, főként Baszkföldön, ahol a főzést és evést imádó férfiaknak, a tripasoknak csoportjaik vannak, és szervezett keretek között alkotnak finomabbnál finomabb falatokat.

A híres spanyol, mediterrán életvitelnek, késői kelésnek és sziesztáknak köszönhetően a helyiek más ütemben étkeznek, mint ahogy az nálunk megszokott. Csak három óra felé ebédelnek, utána persze ledőlnek egy kicsit, majd az esti munka után gyakran éjfél körül vacsoráznak.

Természetesen ilyenkor már nem terhelik nehéz ételekkel a gyomrukat, inkább hal vagy leves kerül az asztalra. Leghíresebb ételeik a tapas (kis falatok, szendvicsek), a gazpacho (hideg, paradicsomos zöldségleves), a cocido (meleg, sűrű, húsos leves) és a paella (sáfrányos rizsétel). Nézzük a legfontosabb alapanyagaikat!

BOR: Akár a magyar, a spanyol is szívesen iszik bort. Fanyar, de kellemes, frissítő borokat készítenek. Ezeket, illetve a sokáig érlelt jerezt (sherry) is szívesen használják főzéshez. A sangria szintén világhíres ital, melynek készítésekor a vörösborba gyümölcsöket kevernek.

DISZNÓZSÍR: A zsiradékok körül a spanyolok gyakran választják a disznózsírt. Ha nem kizárólag ezt használják, akkor olívaolajjal keverik.

FOKHAGYMA: A spanyol ételek szinte mindegyikében felfedezhető a fokhagyma – frissen, pirítva, füstölve, minden formáját használják. Nem csupán fűszerként tekintenek rá, hanem alapanyagként is, a spanyol fokhagymaleves például világhírű, ráadásul a helyiek vérre menő vitákba képesek bonyolódni az elkészítésével kapcsolatban.

HÚSOK: A jellegzetes nyárson sült húsok, melyekért a magyarok is rajonganak, birkából vagy bárányból készülnek. A marhát, borjút és sertést sem vetik meg, fehér húsok közül pedig általában csirke kerül az ételbe. Az ország fekvésének köszönhetően rengeteg tengeri herkentyűt, halat, rákot és kagylót is esznek.

JAMON SERRANO: A spanyolok hegyi sonkáját (illetve egyes források szerint az egyik világhíres pelotejátékost) nevezik így. A nyers húst szellős helyen só, pác, füst nélkül érlelik, és bár az elkészítés módja ugyanaz, az íze más lesz az északi és a déli sonkának, hiszen minden vidéken más és más aromát szív magába.

MANDULA: Ezt a csonthéjast a spanyolok nem csak édességekbe teszik, hanem mindenféle ételbe használják. Magában úgy ropogtatják, mint mi a chipset, natúr változata mellett pedig szeretik sózva és édesen is. Természetesen rengeteg mandulás spanyol desszertet ismerünk, ilyen például a Gato d’Ametlla, ami egy egyszerű mandulatorta. Ezeket főként fiestákra készítik, hétköznap friss gyümölcsöket fogyasztanak desszertként, hiszen azok egész évben bőségesen megteremnek náluk.

RIZS: A spanyolok egyik nemzeti eledele a paella, ami egy sáfránnyal ízesített rizsétel. Tradicionálisan az azonos nevű vasserpenyőben készítik, és sok változata van: lehet zöldséges, kagylós, rákos, húsos stb.

SÁFRÁNY: Ez a drága és gyakran hamisított fűszer adja a hispán konyha egyik jellegzetes aromáját. Ha autentikus paellát szeretnénk készíteni, mindenképpen szerezzünk be egy keveset! Az ánizs és a fahéj szintén spanyolos ízt ad az ételeknek.

ZÖLDSÉGEK: Friss zöldet szinte mindenhez fogyasztanak – nyersen salátákat készítenek a húsok mellé, de meg is sütik, párolják őket. Különösen szeretik a padlizsánt és a zöldpaprikát, de sok zöld olajbogyót is esznek, ami szüreteléskor még nagyon keserű, de a napon fermentálva egészen jellegzetes savanykás ízt kap. Az egyik leghíresebb, sokféle zöldségből készült ételük a hideg gazpacho.