Bajnokok vacsorája

TV Paprika Magazin: Gyönyörű ez a vörös hús! Ez lenne a titka a jó tatárnak?

Serényi Zsolt.: Csak az egyik. A jó hús alapvető kellék. De a többi hozzávaló ugyanolyan fontos része ennek az ételnek. Annak ellenére, hogy mindenki magának keveri be, saját ízlése szerint. A szardellafilé például a só szerepét hivatott betölteni. Ezt néhol hajlamosak elfelejteni. Emellett pedig szerintem jól is mutat a tányéron. Huh, annyira szépek így együtt! Ne kérjük meg Zolit, hogy ne is keverje össze?

Kár lenne ezt a szép kompozíciót tönkretenni. Mindezt nevetve mondja, és ahogy kiejti Zoli nevét, varázsütésre megjelenik a pult mellett az emlegetett bajnok. A szokásos üdvözlések és bemutatkozások után Zoli asztalt választ és letelepszünk. Tekintetünket azonban nem tudjuk levenni Zoli arcáról, ugyanis színére a „napbarnított” csak egészen enyhe kifejezés. Nem is tudjuk megállni kíváncsiskodás nélkül.

TV P. M.: Te jó ég, honnan ez a szín?

Kammerer Zoltán.: Most érkeztem vissza Valenciából, edzőtáborozni voltunk.

TV P. M.: Szerencséd, hogy hozzátetted! Még meggyanúsítottunk volna egy gasztrotúrával… De ha már így egy szempillantás alatt Ibériában termettünk, ettél ott valami nagyon jót?

K. Z.: Jaj, ne is mondd, imádom azt a helyet! A srácokkal például sokszor elmentünk tapasbárokba. Kevés jobb dolog van, mint csak úgy nézelődni, figyelni, hogy folyik ott az élet, közben eszed a kis falatkákat, a kezedben pedig egy pohár jó bor. Bármikor visszamennék. Most, hogy így beszélek róla, úgy értékelem: igen, határozottan vonzanak az ottani ételek, annál is inkább, mert mint edzésközeg nem annyira inspiráló. Fél Európa ott edzőtáborozik, ráadásul nagyjából egy időben. Zsolt csillogó szemekkel közbekérdez.

S. Zs.: Van valami kedvenced arról a vidékről?

K. Z.: Hogyne, a Gambas al aglio, szeretném is megtanulni elkészíteni. Az amolyan „bármikor bármennyit” kajája az életemnek. Te tudsz ilyet készíteni? A kérdés pont Zsolt szíve felé irányult.

S. Zs.: Elállt a szavam, hogy pont ezt az ételt mondtad! Nekem ez a kedvencem, mondhatnám a numero uno. Volt olyan, hogy egy nyaraláson minden este ezt ettem, egyszerűen nem tudtam betelni vele. Egy adag gambas, egy kis kenyér, egy pohár sör, és a tenger felett a lemenő Nap. Ezt, ha egyszer valaki le tudná festeni…! Még mielőtt azonban Zsolt teljesen elérzékenyülne, Zoli közbevág.

K. Z.: Van valami titka?

S. Zs.: Csak az arányokra kell figyelni, meg persze nem árt, ha friss a rák. Olívaolaj, só, fokhagyma, csili meg egy serpenyő. Ennyi. Zoli felvillanyozva érdeklődik.

K. Z.: Akár otthon én is belevághatnék?

S. Zs.: Bármikor. Biztos, hogy sikerül, nincs mit elrontani rajta, a csípősségét úgyis beigazítod a szájad íze szerint.

TV P. M.: Miért így kérdezed, a konyhában ennyire talajvesztett vagy? Az igazat megvallva amolyan bográcsban lábszárpörköltet készítő fazonnak gondoltunk, aki sportolóbarátait megörvendezteti néha egy-egy lakomával. Ehhez képest félénken kérdezősködsz, mintha nem hinnél magadban.

K. Z.: Nem, nem vagyok az a bográcsozós típus. Egyelőre. De nem tagadom, megfordult már a fejemben, hogy jó lenne megtanulni főzni. Édesanyámhoz járok hétvégenként, ő remekül főz, és ott aztán mindent szabad, nem fosztom meg magam semmitől, amikor nála ebédelek. Főként, hogy hét közben nem nagyon jut időm az ízek-ételek élvezetére.

TV P. M.: Egyáltalán nem főzöl?

K. Z.: Nem nagyon fér bele az időmbe, de biztosíthatlak, attól még szeretek enni. Zsolt nem ússza meg, kompozíciója a tányéron néhány perc alatt teljes átalakuláson megy keresztül: Zoli hozzáértő mozdulatokkal keveri be a tatár bifszteket, majd azonnal ken mindenkinek egy szelet kenyeret, és körbekínálja.

TV P. M.: Bármit ehetsz egyébként?

K. Z.: Nagyjából igen. Mostanában azért már figyelek arra, hogy este édességet ne nagyon, de napközben mindent lehet. Nem terhellek az edzésprogramunkkal, legyen elég annyi, hogy a hét minden napjára jut úszás, futás vagy sima erőnléti edzés.

TV P. M.: Ami nyilván azt jelenti, hogy minden kalóriára szükséged van.

K. Z.: Pontosan. Nem igazán aggódom a súlyom miatt, bár az olimpia után, hogy egy kicsit pihentem, felszaladt pár kiló. Nem vészes mennyiség persze, de azért egy gyors fogyókúrára ítéltem magam.

TV P. M.: Milyen egy gyors fogyókúra? Ügyelsz arra, hogy estére már ne maradjon a lakásban édesség?

K. Z.: Nevetni fogsz, tényleg csak annyi, hogy a cukros dolgokkal vigyázok, no meg egy kicsit kevesebb szénhidrát.

Aha, persze. Fogyókúra. Hitetlenkedve hallgatjuk, bár Zolinak elhisszük, annak ellenére, hogy emberek vagyonokat fizetnek konditermekben az ilyen Zoli-szerű testfelépítés eléréséért. Amiről szerinte nem árt ledobni egy kis felesleget…

TV P. M.: Ehhez képest most azt kérted, mákos gubát
készítsünk neked.

K. Z.: Mert imádom, akárcsak a tiramisut. A múltkor például egy fogadáson voltam, na ott olyan tiramisut adtak, hogy sajnáltam, hogy másoknak is jut belőle. Tényleg, Zsolt, nincs valami jó tiramisurecepted?

S. Zs.: Dehogynincs! Pont a májusi TV Paprika Magazinban közöltünk egy jó párat, mindjárt adok belőle egy példányt. Milyen vicces lett volna, ha te vagy a vendég a májusi számban, körbe raktunk volna tiramisuval!

TV P. M.: Recept alapján el mernéd készíteni?

K. Z.: Bármit el merek, és halkan elárulom, van egy kedvenc édességem, amit én magam fejlesztettem tökélyre. Legalábbis pont a szám íze szerint való, mi más is lenne, én találtam ki.

TV P. M: Ne csigázz, mondd el azonnal!

K. Z.: Úgy kezdődik, hogy egy jénai aljába Hóvirág kétszersültet pakolok. Vigyázat, csak a Hóvirág jó! Kipróbáltam más kétszersülteket is, de azok máshogy roppannak, másképp szárazak. A Hóvirág az, amit csak úgy magában kész küzdelem harapni, ide viszont nagyon passzol. Rakok rá egy kis eperlekvárt, ezután az egészet meglocsolom jó bőven meleg vaníliapudinggal, majd megszórom mákkal, és be a sütőbe. A puding és a lekvár átjárja a kétszersültet, mire a sütőből kiveszem, olyan jó, szottyos állagú lesz. Na, ebből bármennyit meg tudok enni. Néha magam is elcsodálkozom, mikor egy egész jénai adag elpusztításán túl vagyok.

TV P. M.: Ez is amolyan „bármikor bármennyit” ételed?

K. Z.: Pontosan. Ha kiveszem a sütőből, magam elé teszem, belekanalazok, és egyszerre minden a helyére kerül, még a világ is kerekebb lesz tőle.