Birkahurka és sült kolbász - interjú Fábry Sándorral
szerző: TV Paprika MagazinFábry Sándorral, az egyeztetés szerint interjúzás címszóval, Duna-parti kutyasétáltatásra készültünk. Alkonyat, ellenfény, botok hajigálása, szúnyoginvázió, ilyesmi. Aztán változott a program: a showman egy nyári reggelen saját otthonában fogadott bennünket. Nem éppen ébredés után, inkább abban a napszakban, amikor az első karika kolbász még nem csusszant le, de a délelőtt már visszavonhatatlanul elindult. Gyors egyeztetés és a reggeli kellékeinek kipakolása után azonnal belevágunk, nem kímélve az őszülő halántékú mestert.
Az első, reggelire vonatkozó kérdésünk ebben a percben hülyén hangzana, ezért bármennyire is kötelező kűr, jobbnak látjuk veszni hagyni. Úgy is fogalmazhatnánk, a művész szemmel láthatólag nem reggelizett még semmit. A nevetségessé válást elkerüljük, cserébe viszont kénytelenek vagyunk a második kérdéssel nyitni.
Értékeld a cikket!
TV Paprika Magazin: Tükörtojás vagy rántotta?
Fábry Sándor: Rántotta.
TV P. M.: Kávé vagy tea?
F. S.: Is-is.
TV P. M.: Nevezz meg három dolgot, ami mindig van a hűtődben!
F. S.: Paradicsom, mangalicaszalonna és kaukázusi kefir.
(Interjúink történetében ez az első alkalom, hogy ezt akár le is ellenőrizhetnénk, de a válasz annyira ritmusvesztés nélküli, hogy ez ott és akkor eszünkbe sem jut.)
TV P. M.: Gyermekkorod kedvenc kajája?
F. S.: Háromhatvanas kenyér, zsírral, paradicsommal.
TV P. M.: Ki főz otthon?
F. S.: Csak alkalmilag főz, és nem én.
TV P. M.: Mi a legjobb és a legrosszabb kajával kapcsolatos élményed?
F. S.: A legrosszabb a Tátrában egy erős kuttelfleckensuppe. Azt gondoltam, ha a nevében benne van a flecken, olyan rossz már nem lehet. De igen. Az első kanál után kiderült, ez igaziból pacalleves. Az a fajta, amit leküldesz, és jön föl. De mindenképpen meg kell említenem a hideg, vödrös birkahurkát is. Ezzel Mongóliában találkoztam. A legjobb kajával kapcsolatos élmény pedig nem is olyan régen Mohácson egy köménymagleves pirított zsemlekockával. Most miért kerekedik el a szemed? Az ilyen egyszerű kajákban is lehet hinni! És el is lehet készíteni őket úgy, hogy utána hónapokig emlegesd.
TV P. M.: Ha nagyon jót akar tenni veled a párod, akkor mivel etet?
F. S.: Tiramisuval.
TV P. M.: Ettél már meg valamit pusztán udvariasságból?
F. S.: Nem jellemző. Nem kerültem még ilyen helyzetbe. Nagy, nyilvános étkezésekre, pofavizitekre nem járok, ha pedig vendégségbe megyek, ott tudják, mi az, amit kedvelek.
TV P. M.: Szoktál kaját rendelni?
F. S.: Nem ciki bevallanom: néha igen. Itt, ahol lakom, Leányfalun, mégpedig pizzát, magyarosan, kolbásszal, szalámival.
TV P. M.: Van valami titkos, bűnös kajás szenvedélyed?
F. S.: Van. Havonta egyszer „lezsírozom” magam. Lemegyek Cigány Karcsihoz, és tolok egy rendes adag sültkolbászt, almapaprikával, kenyérrel. Utána pedig iszom egy szénsavas gyömbért, csak mintegy lezárásképpen.
TV P. M.: Mitől megy el az étvágyad?
F. S.: Ha a körülöttem ülők savanyú arccal fogyasztanak.




