Én inkább énekelek - Zséda a Pastrami vendége
szerző: TV Paprika MagazinNem kezdődött jól. A finom Zsédát nem tudom elképzelni kötényben, a riporter nem hallgat zenét, Bede Robi a helyszínen bevallja, nem a mexikói konyha az erőssége. Egy nem enchiladas felett beszélgettünk, végül nem csak a főzésről.
Hozzászólok
Cikk nyomtatásaÉrtékeld a cikket!
Visszafogott, sötét szerelésben érkezik, de így is muszáj megbámulni, ragyogó csaj. Rögtön megyünk a konyhába, ahol Robi már tukmálná a rá a kötényt, szerencsére nem sikerül neki. Megértem, hiába vagyok nagy főzős, kötényben nem szívesen hagynám magam fotózni. Gyorsan kiderül, a főzés nem központi téma Zséda életében, ha nem figyelünk oda, rögtön elkezd dúdolni egy dalt. Csak bepróbálkozom pár teljesen reménytelen kérdéssel, egy idő után előre tudom a válaszokat, el is nevetjük az egészet. A vágódeszkán pörgő séfkéstől elbűvölve jut eszembe:
TV Paprika Magazin: Van kedvenc konyhai eszközöd?
Zséda: Ööö, hát nincs – mondja nevetve.
TV P. M.: Nem vagy késmániás, ugye?
Elképzelek a finom muszlinblúzos Zséda kezében egy rendes disznóbökőt, nem is állna rosszul neki. Erős nőnek tűnik, elférne egy Almodóvar-filmszerepben, de a szokásos piros ruha helyett kékben, az inkább színe.
Zs.: Nem, nem vagyok, a késekről mindig a Psycho jut eszembe, de flambírozni imádok.
TV P. M.: Az nem egy alapfogás. Miért?
Zs.: Mert azt lehet a vendégek között csinálni, nem a konyhába elzárva kell vele dolgozni, mint a konyhai munkákkal általában.
TV P. M.: Mit szoktál flambírozni?
Zs.: Mindent. Imádom!
TV P. M.: Miket szoktál főzni, ha mégis nekifogsz?
Zs.: Főleg főzelékeket, legfeljebb szárnyasokat, de nem csinálok nagy gondot belőle, nem központi téma. Nem dolgozom szívesen nyers hússal, pucolás, bontás nem vonzanak. Édesapám vadászott, egy életre elegem lett ebből, nem szeretem a vadhúst sem, legfeljebb a fácánlevest. A csípőset viszont nagyon szeretem.
Bede Robi: Akkor tehetünk bele jalapeñót? – tol az orrunk elé méretes zöld paprikákat Robi.
Zs.: Hogyne, tegyünk!
TV P. M.: Miért választottad ma az enchiladast?
Zs.: Idén januárban voltunk Mexikóban, és gondoltam, ezzel a fogással tudunk valami pluszt adni az interjúhoz. A tengerparton pihentünk, és vittük a kisfiunkat is. Kedvelem a mediterrán konyhát, és érdekes, de úgy tűnt, mintha a mexikói konyha és a magyar között lenne némi rokonság: sok csípős húst esznek, zsíros és nagyon karakteres. De megfogott a konyha mediterrán jellege is, sok salátát fogyasztanak, és az ételek sokszínűek, akár Frida Kahlo festményei. Az huevos rancherosis nagyon ízlett, jó nehéz reggeli, és a Margarita koktél is fogyott –elég könnyűre készítették, egész nap el lehetett iszogatni egyiket a másik után.
TV P. M.: Egy kétéves kisgyereknek milyen volt a hosszú repülőút és az átállás?
Zs.: Jól viselte, de sokat utazunk vele – egészen pici, kéthónapos volt, amikor jött egy lehetőség, egy franciaországi koncert, amit bevállaltam. De ott sokkal lazábban veszik a kisgyerekes anyukákat, nem akkora csoda, ha normális életet él. Azon se lepődtek meg, amikor séta közben egy kávézóban megkérdeztem, hol tudnék szoptatni. Ahol tetszik, és örültek.
TV P. M.: Szülés után ilyen rövid idővel tudtál teljes erőbedobással dolgozni?
Zs.: Igen, és szerencsére a hangomon sem történt semmilyen változás, ami bizony előfordulhatott volna.
TV P. M.: Egy koncert elég nagy igénybevételt jelent, szoktál erre készülni táplálkozással is?
Zs.: Nem igazán, a koncert napján nem szoktam foglalkozni semmi mással, csak az előadásra hangolódom.
TV P. M.: Sok legenda kering a hangot ápoló, védő élelmiszerekről, használsz valamit?
Zs.: Nem, a hangot képezni kell, az a legfontosabb. A hideg, meleg, csípős ételeket nem ajánlják, de nem gondolom, hogy ez olyan sokat számítana. Általában akármilyen beteg vagyok, tudok énekelni, kivéve, ha a hangszalagjaimmal van baj.
Kérjük a desszerteket, sajttortát és crème brûlée-t.
TV P. M.: Szereted az édességeket?
Zs.: A csokoládét. De a nem csokis édességeket is. Mexikóból hoztunk sokféle kakaóport és csokoládét is. A kávét is nagyon szeretem.
Meglátom a karkötőjét, Frida Kahlo arcképe van rajta. Almodóvaros megérzésem nem is akkora tévedés, a mexikói festőnő sem volt egy törékeny liliom.
TV P. M.: Szereted Frida Kahlo munkáit?
Zs.: Nem lehet azt mondani, hogy szeretem, mert nagyon erős alkotások, inkább különös vonzalmat érzek irántuk. Szeretni a reneszánsz munkákat szeretem, azokra jó érzés ránézni, harmonikusak, szépek. Frida Kahlo más. A 2009-es naptáramon az ő munkái vannak, még a januári utazásunkon vásároltam. A naptáram nagyon fontos, úgy érzem, meghatározza az év napjait, és ez az évem pont olyan felkavaró volt, mint az ő festményei. Sok szín, fájdalom és élet van bennük, nem annyira idealisták, és ez az évem pont ilyen volt. Jövőre biztosan csendéleteket ábrázoló naptárat keresek, még nem tudom. Talán Audrey Hepburnnel.
TV P. M.: Még biztosan nem mondta senki, hogy hasonlítasz rá?
Zs.: Sokáig harcoltam ez ellen, de már nem.
TV P. M.: Azért Audrey Hepburnre hasonlítani nem olyan ciki, mint mondjuk Lolo Ferrarira.
Zs.: Most miért mondod? – nevet.
Audrey Hepburnre valóban nem ciki hasonlítani, és ha a külső tulajdonságokon túllépünk, azt is megállapíthatjuk, hogy a bájos és a magabiztos szokatlan keveréke kevés nőre jellemző, de rá és Zsédára nagyon is.
Péter Anna írása
