„Jómagam csak akkor főzök, ha minden kötél szakad”

Önnek személy szerint mi a kedvenc étele?

Én amolyan élménygyűjtő vagyok, így aztán valahányszor ellátogatok egy-egy távoli országba, igyekszem megkóstolni az adott helyre jellemző ételeket. Megkedveltem például a japánok, a brazilok, az olaszok, no meg a franciák főztjét, de ha – ahogy mondani szokás – „a kivégzés előtti utolsó vacsorámról” kellene döntenem, minden bizonnyal a hazai módra készült kacsasült knédlivel és káposztával lenne a nyerő.

Otthon is szokott főzni? Van saját specialitása?

Jiřina, a feleségem kiváló szakácsnő, mesteri fokon műveli a „hagyományos” ételválasztékot, míg a Marie nevű lányom, ha beszabadul a konyhába, nagyon szívesen és nagyon ügyesen kísérletezik. Úgyhogy bolond lennék beleszólni kettejük dolgába. Jómagam csak akkor főzök, ha minden kötél szakad – ami azt jelenti, hogy teszem azt több napra egyedül maradtam otthon, és már éhhalál kerülget, vagy eltökéltem, hogy én most azt a két házi konyhatündéremet meg akarom lepni. A napokban például sonkás tésztát készítettem. Hálát és őszinte dicséreteket arattam vele, úgyhogy most megint néhány évre felhagyhatok a főzéssel.

Melyik konyhát részesíti előnyben?

Ha egy konkrét konyhahelyiségre gondol, akkor leginkább a lakásunkhoz tartozó konyhára voksolnék, de ami a nemzetközi konyhaművészetet illeti, az én sikerlistámon az általam mindennél jobban kedvelt hagyományos cseh és morva konyhát szorosan követi a japán, az olasz és a kínai gasztronómia.

Örömmel tölti el, hogy visszatérhetett a tévéképernyőre? Milyen hosszú szünet után látjuk viszont? Eddig nem kapott ajánlatot, vagy semmi nem volt az ínyére, amivel megkeresték?

Én már korábban újra a tévékamerák elé állhattam, mégpedig akkor, amikor a TV Paprikával elkezdtük forgatni a „Gasztroügynök – Jan Rosák” sorozatot, majd ezt követte a „Sörügynök – Jan Rosák” című széria, és ebből kifolyólag a „Ketten nyakkendőben“ című sorozat műsorra tűzését már nem úgy éltem meg, mint valami hirtelen visszatérést. Számomra nagyon kellemes az ezekben a sorozatokban vállalt szereplés, a forgatás ütemezése nekem tökéletesen megfelel, a magyar stábbal való együttműködésem is több mint zökkenőmentes, ezért már izgatottan várom a következő hasonló alkalmakat.

Miért éppen főzőműsor?

Bevallom, először eléggé megdöbbentett, hogy éppen egy főzőshow-hoz akarnak felkérni műsorvezetőnek. Távolról sem tartom magam konyhaszakértőnek, de az az érzésem, hogy meglátták bennem a „lelkes laikust”. Márpedig ezzel a minősítésemmel nagyon is egyetértek. Ahogy az egyik barátom szokta mondani: „az étkezés terén én bizony sokat jelentek”.

Hogyan viszonyul a főzéshez? Szeret főzni? Úgy véli, hogy a férfiak jobb szakácsok, mint a nők?

Én tényleg nem tartom magam semmiféle „Rezsó Jánosnak”, mert csak akkor vagyok hajlandó önként a tűzhely mellé állni – mármint tevékenyen –, ha már nagyon-nagyon éhes vagyok, és sem Jiřina, sem Marie nincs a láthatáron. Ami pedig a férfi és a női szakácsok tudásának összehasonlítását illeti, abba inkább nem mennék bele. Mert ha a férfiak pártjára állok, megeshet, hogy odahaza már sohasem kapok enni, ha viszont a gyengébbik nemre szavazok, akkor várható, hogy az éttermi séfek rossz néven veszik, és ezentúl mindig elküldenek, hogy egyek otthon.