Osztriga és körömpörkölt

TV Paprika Magazin: Mit reggeliztél?

Szily Nóra: Soha nem reggelizem. A pocakom délben ébred, úgyhogy csak a szokásos tejeskávémat kortyolgattam, ugyanabban a bögrében, ugyanúgy, mint mindennap.

TV P. M.: Tükörtojás vagy rántotta?

Sz. N.: Egyik sem.

TV P. M.: Kávé vagy tea?

Sz. N.: Kávé.

TV P. M.: Nevezz meg három dolgot, ami mindig van a hűtődben!

Sz. N.: Tej, fetával töltött paprika és rucola.

TV P. M.: Gyermekkorod kedvenc kajája?

Sz. N.: Cigánypecsenye. Éveken át csak azt voltam hajlandó rendelni étteremben.

TV P. M.: Ki főz otthon?

Sz. N.: Én.

TV P. M.: Mi a legjobb és mi a legrosszabb kajával kapcsolatos élményed?

Sz. N.: A legjobb élményem az osztriga. Egyszerűen imádom. Az az érdekes, hogy az első kóstolás óta odavagyok érte. Nyersen, citrommal, de próbáltam már sütve is, soha nem csalódom. A legrosszabb pedig a sárgaborsó-főzelék, menza módra, azt talán majdnem mindenki ismeri. Egy életre elvették a kedvemet tőle. És van még valami, amitől rettegek, szintén menzahozadék: a paradicsomos káposzta. Egyedül az vigasztal, hogy mindenki, aki menzás volt, meg tud nevezni legalább egy ételt, amire ránézni sem bír azóta.

TV P. M.: Ha nagyon jót akar tenni veled a párod, mivel etet?

Sz. N.: Angolos hátszín vagy bélszín, paradicsomos-rucolás ágyon. Ezt csak ő tudja úgy, ahogy szeretem, kicsit csípősre pácolva, és félig átsütve.

TV P. M.: Ettél már meg valamit pusztán udvariasságból?

Sz. N.: Nem is kell gondolkoznom, most, a közelmúltban történt, a provence-i forgatáson. Egy étteremben szarvasgombás előétellel kínáltak, persze kamerák előtt. A szarvasgombával való viszonyom röviden összefoglalható: nem volt még sikeres randevúnk. Már az illatát sem bírom, ott viszont rezzenéstelen arccal, sőt mosolyogva kellett megkóstolnom, de hogy kellően lelkes voltam-e, abban nem vagyok biztos. A csigafarmon forgatott epizód sokkal vidámabb élményként maradt meg bennem. Bundás kenyér csigával – vicces változat, de bejött!

TV P. M.: Szoktál kaját rendelni?

Sz. N.: Nem.

TV P. M.: Van valami titkos, bűnös kajás szenvedélyed?

Sz. N.: Van. Persze utána olyan vagyok, mint aki sziklát nyelt… Ennek ellenére szeretem. Volt, ahol pont miattam készítettek körömpörköltet: a Lomb utcában, egy kifőzdében mindig azokon a szerdákon szerepelt az étlapon, amikor tudták, hogy a közelben tanítok.

TV P. M.: Mitől megy el az étvágyad?

Sz. N.: A szarvasgomba szagától. A viccet félretéve, ha jobban belegondolok, az igazi étvágytalanság nálam a határidők szorításában jelentkezik, tehát nem az asztalnál tör rám klasszikus értelemben. Határidők pedig a szakmámból adódóan gyakran jönnek szembe, nem is értem, miért – de legalább garantáltan vékony maradok!