Steak mellett is pacalra éhesen - ebéd Nyilasi Tiborral

Hiába végzett a mai Gundel Károly Vendéglátóipari Szakképző Iskolában, még főzni sem szokott. Viszont hetven alkalommal szerepelt a válogatottban, harminckét gólt szerzett, volt az év labdarúgója, magyar gólkirály és Ezüstcipő nyertes, ráadásul kétszeres magyar és háromszoros osztrák bajnok. Persze lassan kiderült: ilyen sportkarrier mellett az embernek azért bőven akadnak kajás sztorijai.

Nyilasi Tibor: Abszolút a magyar konyhához voltam szokva, ami sok gondot okozott, ha távoli országokba, más földrészekre utaztunk. Akkor a világ még nem volt olyan nyitott, mint most, itthon nem ismertük más népek konyháit, így kint sem tudtunk mit kezdeni velük. Emlékszem, amikor Dél-Amerikában elénk tették azokat a félig átsült marhasteakeket, mindenki eltolta a tányért, és kérte a kenyeret, a vajat. A pincérek megfogták a fejüket.

Nemcsak nekem, másoknak se volt könnyű. Amikor Argentínában voltunk a válogatottal, vacsoránál az egyik nagydarab fiú, Kardos Józsi csak salátát ehetett, azt engedélyezte neki az orvos. A fiú aztán nem bírta sokáig, hogy külön asztalnál eszi a helyi zöldségeket, így Mészöly Kálmán szövetségi kapitánytól engedélyt kért, hogy a szobájába mehessen lepihenni. Lámpaoltáskor egy rúd szalámival és egy kenyérrel a kezében találtak rá.

TV Paprika Magazin: Önnek volt bármilyen speciális étrendje, amit be kellett tartania?

Ny. T.: Meccsek előtt három-négy órával ehettünk utoljára: erőlevest tojással, meg natúr csirkét krumplipürével, meg egy kis csokitortát. Mindig ugyanazt. Már skorbutot kaptunk tőle. Akkoriban még a párolt zöldségek és egyéb kiegészítők nem igazán voltak divatosak, persze azóta sok minden változott. Amikor elkezdtem focizni, akkor a sertéshús még tiltólistán volt, mostanában pedig sportkörökben is támogatják a mangalicát, annak ellenére, hogy vannak szakemberek, akik nem ismerik el a jótékony hatását.

TV P. M.: Van más is, amit táplálkozás terén máshogy csinálnak a mai csapatok?

Ny. T.: Az étkezési kultúrában, így a sportolókéban is, rengeteg a változás. Azoknál a csapatoknál, ahol erre van pénz, külön szakembereket alkalmaznak, akik a teljesítmény fokozása érdekében a sportolóknak egyéni étrendeket alakítanak ki. Megszabják, hogy mikor és mit ehetnek. Az étrend elsősorban a játékos alkatán múlik, de mindenkinek a kitűzött versenysúlyát kell megtartania.

Bár Nyilasi Tibornak ez újdonság, azért az ő ízlése és ismeretei is gyarapodtak az évek során, főleg az Ausztriában töltött öt év alatt. Magyar éttermet azért ott is felkeresett, hiszen imádja a hazai kosztot. Fiatalon rengeteg pacalt, pörköltet evett, szereti a leveseket, a főzeléket. Egyik nagy kedvence a sztrapacska, persze úgy, ahogy az anyukája csinálta: juh- helyett tehéntúróból. Nem véletlen, hogy épp egy libamájas sztrapacskafogást neveztek el róla a Fradi-stadion büféjében. Az elmúlt években az egykori támadó középpályás azért szolidabb étrendre váltott, sok szárnyast, zöldséget eszik, hanyagolja a desszerteket, a bort pedig sohasem szerette. Persze az egészséges étkezés kritériumait sem teljesíti tökéletesen: mindenhez kenyeret eszik, ugyanis imádja az illatát.

Sákovics Diána írása