A napokban kétszer is tettem el télire babos zakuszkát. Nem öntöttem ki azt az ízes levet, amiben a szemes bab főtt, hanem mesebeli kőlevest készítettem belőle. Minden belevalóból volt itthon egy pici, de éppen elég lett. Egy csészényi főtt babbal megrövidítettem a befőzésre szánt padlizsános-babos kencét, így még tartalmasabb lett a levesem. A suhintást Édesanyámtól láttam, kiskoromban nagyon tetszett a sercegő hang és a kezének gyors mozdulata…:) Nagyon kevés leveshez használt rántást vagy habarást, mindannyian inkább a ’híg’ leveseket szerettük. Ezt is átmentettem a mi konyhánkba:)