Gyarmatáru

Ismerjük őket, és mégis tudnak újat nyújtani. Ne csak pirítva próbálkozzunk velük, a napraforgómagot meg végképp gondoljuk újra, hogy köpködős szurkolóbéla szerepköréből végre kitörjön, és méltó helyére kerüljön. Ezek az apró magvak oly sok jót zárnak magukba, hogy érdemes új fogásokat ellesni, hogyan csalogathatjuk ki belőlük a lényeget.

Most persze jól megsértődik mindhárom bemutatott növényünk, merthogy az ázsiai konyhában rengeteg fogásban főszerepet játszanak. Nálunk azonban nem törhetnek babérokra - mert az már a babéré és társaié. Óvatos kilengéseinkhez azonban bátran nyúljunk ezekhez a finomságokhoz, mert a magyar konyhán kívül is van élet. És még milyen!

Marc Almond - Mandula

Black eyed peas – tehénbab

Nem a méret a lényeg. Még csak nem is a vastagság. A snidling például kifejezetten karcsú zöldjéért menő. A sarlotta is nagyon ott van, pedig olyan, mintha fordított nagyítóval néznénk egy normál hagymát. A póré meg végképp azt bizonyítja, hogy nem csak a gazdagoké a világ: ez a pórias növény tányérjaink mindennapi sztárja.

Kulináris képességei miatt csodált barátnőm ezt a három fűszert egy szóval intézte el: polcdíszek. Titkos megkönnyebülés fogott el, merthogy én is így gondoltam, de nem hagytam magam, és leteszteltettem vele az ezekkel készült recepteket. A hatás frenetikus volt. Barátnőm meakulpázva tette ki őket a fűszeres polc elejére, és távoztamban még elkaptam egy áhitatos pillantását, amelyet a ... mikre is vetett? Olvasson tovább, és megtudja!

Némely sajt pompásan érvényesül egy párizsis zsemle foglyaként. Ám a jobbfélékkel úgy kell bánni, mint egy különösen elkényeztetett spanyol infásnővel. Gondosan meg kell válogatni a kísérőket, és nem mindegy, milyen alkalomból, milyen ruhában jelennek meg a nagyérdemű előtt. Az étkezésnél pedig némi orrhangú akcentus és legalább egy, 70 fokban felfelé tartott kisújj kötelező.

. . . miként hősies riporterünk, Robert Kiener megállapította.

„Ó igen, én is szoktam chili con carnét csinálni” – meséli nekem mindenki lelkesen. Ezzel nincs is semmi baj, de a chili con carne tex-mex, semmi köze a sós-édes, bonyolult receptekben bővelkedő mexikói konyhához. Ami nem mindig csípős, ahol a bab nem létkérdés, de a fehér kukorica igen.

„Danielához mit szólnál?” – dobta be az ötletet egy kollégám, miután már hónapok óta szerveztem egy andalúziai forgatást, ám műsorvezető-jelöltünk még nem volt. Az ötlet igen jónak bizonyult: a mexikói származású, ízig-vérig művész alkatú hölgy pergő spanyoltudásával és közvetlen stílusával gyorsan megtalálta a közös hangot minden helybélivel.

Ez a három egzotikus gyümölcs mindent magában hordoz, amit szeretni lehet. Az egyik édes, a másik savanyú, az egyik inkább magában arat, a másik koktélokban vagy éppen ételekben… Valamelyik biztos a kedvence lesz! A mi szívünk csücske az, amelyiket héjastul kell enni. Melyikre gondoltunk? Olvasson tovább és kiderül.

No igen. Bár gyakran találkozunk velük a receptekben, talán még fel is használtuk őket, nehéz beazonosítani a kategóriájukat. Ízesítő? Mártás? Szósz? Egy biztos: rendkívül jellegzetes karaktert adnak az ételnek. Érdemes ezeket a hogyishíjjákokat kipróbálni, és jól megjegyezni a boltot, ahol vettük őket.

Persze mindenki szeret azzal dicsekedni, hogy a konyhában nem rest új dolgokat kipróbálni. Nos, akkor most szaván fogjuk. Három különlegességgel ismerkedhet meg, amelyekért érdemes leváltani a megszokott alapanyagokat. A váltás még könnyebb lesz, ha eláruljuk: EZEK MIND ROPPANT EGESZSEGESEK.

Hogy mi a világ legdrágább étele? Néhány napja még csípőből vágtam volna rá, hogy a homár. Esetleg a libamáj. Pedig ezek öt-hatezer forintos átlagárukkal még hétköznapi luxusnak sem számítanak, főleg ha tudjuk, hogy a világ legdrágább kajája egy másfél kilós szarvasgomba, melyért tavaly ötvennyolcmillió forintot fizetett egy makaói kaszinótulajdonos.