Vörösboros-mustáros őzpörkölt recept

Az őzet összevágjuk kb. 3-4 cm-es kockákra. Ezután kb. 12-16 órát áztatjuk hideg vízben. Közben négy óránként cseréljük rajta a vizet, hűvös helyen tartjuk. A főzés előtt közvetlenül még egy léből átmossuk a húst.

A kockára vágott szalonnát zsírjára sütjük, beletesszük a zsírt, és az apróra vágott vöröshagymát. A szalonnából egy tenyérnyi darabot meg szoktam hagyni egészben, majd elmondom, hogy miért. A vöröshagymát megsózom picit, majd megdinsztelem. Ha fiatal az őz, akkor egy kis vízzel főzöm kicsit a hagymát, hogy szétmenjen. Amikor szépen megdinsztelődött a hagyma, mehet bele a megmosott hús, és a tenyérnyi szalonna a hús közé. Átkeverjük, hogy mindenütt legyen a hagymából, majd nagy lángon főzzük a bográcsban egészen addig, amíg fel nem adja a levét, illetve mindenütt el nem kezd forrni. Ekkor visszább veszem a lángot, és beleteszem az apróra vágott fokhagymát, a piros aranyat, a kömény és a bors felét. Sózom, de csak óvatosan. Beleteszem az erős pistát, ízlés szerint, én úgy szeretem, ha épp egy picit csípős.

Ezután lassan, állandó mozgatás mellett főzöm. Főzés közben egyszer-kétszer nem árt fakanállal átfordítani a húst, hogy egyenletesen főjön. Fél fövésben beleteszek két-három evőkanál mustárt, majd utána a maradék borsot, és köményt, ekkor már ízlés szerint. Ha közben elfőné a levét, akkor pótolom, vigyázva arra, hogy a szaft nagyon ne híguljon fel, de általában megfő a saját levében, nemigen kell hozzá víz. Háromnegyed fövésben ráteszem a vörösbort.

Amikor elfőtte a szesz-szagot, mehet bele a pirospaprika. Innentől kezdve nagyon lassú lángon, épphogy csak forralva még kb. fél órát főzöm, állandó mozgatás mellett, közben még a són lehet állítani, ha esetleg édes lenne. Akkor a jó, ha a szaft épp ellepi a húst, és gyönyörű sima, sűrű. A pirospaprika után fél órával készen van, lehet enni.